Sok kedves visszajelzést kapok az olvasóktól, hogy szívesen veszik az úti élményeimet. Ezért bátorkodom most egy újabb beszámolóval előrukkolni. Néhány napot Kairóban és kornyékén töltöttem, hogy végre kézzel fogható közelségben láthassam az itteni piramisokat.
Elöljáróban annyit, hogy bár a leghíresebbek és legközismertebbek az egyiptomi piramisok, a földünk számtalan területén megtalálhatóak ezek a gúlák, sőt valószínűleg nem is a legnagyobbakhoz látogattam el. Csak néhány területet említek a sokból: India, Indonézia, Nigéria, Szudán, Közép Amerika, Görögország, Kína, Románia……és ha az időben még távolabbra tekintünk említhetjük a tudomány részéről fenntartással kezelt boszniai, antarktiszi, és tengerek alatti piramisokat.
Vonzott hát, hogy belekóstoljak ebbe a különös, rejtélyes ősi, részben feltárt világba.
A kellemes repülőút után az esti órákban érkeztünk meg a szállásunkra Gízába, mely észak Egyiptom területén fekszik, a Nílus nyugati partján. Napjainkban már összeolvadt Kairóval és annak egyik elővárosát alkotja. A 11 emeletes szállodánk legfelső szintjéről az esti órákban fantasztikus panoráma tárult elénk a kivilágított piramisokkal, melyek, mintha –a méreteikből eredően – karnyújtásnyira lettek volna tőlünk. Némi értetlenséggel fogadtuk, hogy nem jutott a 21 fős társaságunk több tagjának szoba a szállodában, így őket az út túloldalán lévő háztömbben, illetve a szomszédos épülő szállodában helyezték el. Másnap fény derült erre a rejtélyre. A földszinti fogadó helyiség, a 11. emeleti étkező és terasz, valamint az első és második emelet (azaz a 10.és 9.emelet, mert errefelé fentről indítják a szintek számozását) volt csak befejezett. A további 8 szint lefelé ablakok, illetve ajtók nélküli állapotban volt. Lifttel lehetett csak közlekedni, mert a befejezetlen szintek lezártak voltak. Nem sokáig furcsálltuk ezt a megoldást, mert hamar kiderült, ez teljesen mindennapos a város épületeiben. Félbehagyott építkezések, sittel, szeméttel teli háztetők látványa fogadott bennünket a másnapi világossággal. Amerre csak a szem ellátott. Az utcák, a forgalom állapotát is káosz jellemezte. Szemét, por és igénytelenség mindenfelé. A széles úton életveszélyesnek tűnt az átkelés, mert a felfestett gyalogátkelőhelyről senki nem vett tudomást. Egyszerre volt jelen a forgalomban a görkorizó fiatalság, a tülkölő háromkerekű rozzant járgányok, a szamárfogat, a buszok és autók. A négy-négy sávos úton oldalanként hét sorban egymástól hajszányira közlekedtek mindezek. Szerencsénkre egy kairói utazási iroda buszával és idegenvezetőivel folyamatosan rendelkezésünkre állt. Szállítottak bennünket és programokat szerveztek nekünk. Ennek hiányában nagyon lehangoló lett volna az önálló közlekedés, felfedezés ebben a kaotikus városi forgatagban. Felhívták a figyelmünket, hogy különösen vigyázzunk az értéktárgyainkra és az általuk javasolt üzleteket látogassuk. Nekik köszönhetően a négy teljes nap nagyon kellemesen és élménydúsan telt. A gízai nagy piramisok közelről még lenyűgözőbbek. Ahogy ott áll előttük az ember és feltekint rájuk méginkább hihetetlennek tűnik, hogy azt rabszolgákkal, húzkodva – vontatva a köveket építették. A mellettük lévő kisebbeket talán igen. Kíváncsi kérdéseinkre, hogy hogyan is épültek a nagy piramisok, a vezetőink elismerték, hogy ez számukra is rejtély. Míg a piramisok körbejárhatóak, körbetevegelhetők (ami igazán nagy élmény), a szfinx teljesen ötven méteres távolságra körbekerített. A vezetőink gondoskodtak arról is, hogy kellemes vendéglőkben jellegzetes ételeket fogyasszunk. Amit ebből sikerült leszűrnöm, hogy mérsékelten fogyasztanak húst (csirkét és marhát), bőséggel zöldségféléket és a bab különböző formában szinte minden étkezésnél jelen van. Ebből készül a nagyon finom falafel is, melyre érdemes rákeresni a neten a vegáknak, ugyanis húsgombóc helyett is kiváló. Bár az országban nyilvánosan nem lehet alkoholt vásárolni, némely vendéglőben sört kaphattunk az étel mellé. Igazi gaszto – és kulturális élményben lehetett részünk, amikor egy Nílusi hajóra vittek bennünket. Itt pazar svédasztalos zenés vacsora mellett az arab kultúra táncvilágába nyerhettünk betekintést a hastánctól a kerengő dervisekig, a kerengő zsonglőrig, aki elképesztő mutatványokra volt képes forgás közben. A hajóról közben gyönyörű esti kilátás nyílt a folyó partján elterülő belvárosi luxusszállodákra és a kivilágított üzleti negyedre. Kairó környékén a Nílus mente számtalan piramisnak és ókori építménynek ad otthont. Ezek közül ellátogattunk Szakkarába is Dzsószer fáraó lépcsős piramisához, melyet a legrégebbinek tartanak a történészek. Építője Imhotep, a fáraó írnok polihisztora volt, akinek isteni származást és különleges képességeket tulajdonítanak egyesek. Magyar vonatkozásban korábban olvastam róla egy nagyon érdekfeszítő két kötetes könyvben, melynek címe Beavatás. Írója az ötvenes évekig hazánkban élt magyar származású Elizabet Haich, aki az egyiptomi misztériumokról, mint korábbi életében szerzett tapasztalatokról ír nagyon alapos részletességgel és tanítójául Imhotepet nevezi meg. A piramis és a környékén található épített terek, valamint a föld alatti szentéjek és járatok romjai laikus szememnek is rendkívül fejlett tudásról árulkodtak. Rácsodálkozva erre, különösen nagy szakadék volt érezhető az ősi és a mostani kultúra között a Kairótól ide vezető közel negyven kilométeres útszakaszon látottak alapján. Kísérőink elmondták, hogy Egyiptom gazdasága a mezőgazdaságra és az idegenforgalomra épül és ahol éppen Szakkara felé tartunk, az egy mezőgazdasági övezet, melyet az utunk melletti Nílus ág lát el vízzel. A mezőgazdaságból élők jómódját tükrözték a villaszerű, már-már megszokottan befejezetlen paloták Ugyanakkor a folyó partján és az út mentén szemét és építési törmelék hegyek sorakoztak, amit kézi és gépi erővel is a termőföldekre és a folyó vizébe jutattak. Természetesen nem hagytuk ki a híres kairói bazárt sem, melynek hatalmas mérete, forgataga, árubősége, az árusok „szemfülessége” óvatosságra intett minket. Itt erősen megoszlottak a társaságunk férfi és női tagjai között a vélemények a bazári séta időkorlátját illetően. A szélsőségesség pozitív irányára is láttam példát szerencsére. A több nemzet összefogásával épülő új Kairói múzeum látványában, építészeti megoldásában és méreteiben is lenyűgöző. A hatalmas, piramisokat idéző formavilágú zseniális építménynek még csak egy része üzemel, de a leletanyaga és a bemutatók modern eszközei méltóak a letűnt magas kultúra bemutatására. A múzeum méretei lehetővé teszik, hogy mind a további feltárások, mind a még jelenleg is üzemelő korábbi múzeum leletei, illetve a sok országba elhordott kincsek is idekerülhessenek. Lenyűgöző volt a reptér felé haladva annak látványa is, ahogy a sivatagot élővé téve hatalmas területen épül az új fővárosés a lakónegyedei. A nagyon kedves, kulturált idegenvezetőink kérdésére, hogy hogyan tetszik Kairó, nem volt könnyű a válasz. Végül csak annyit mondtunk, hogy európai szemmel kaotikusnak látjuk. Engem megerősített ez az út is abban, hogy nincs jobb és szebb hely a hazánknál.
Szőts Rózsa
