Nemrégiben elindult a RETRO MOZI. Gondoltam, nosztalgiázom egyet a Tecumseh c. filmmel. A címadó indiánt egy valós shawnee (ejtsd: sóni) törzsfőnök személyesítette meg. Fő törekvése abból állt, hogy igyekezett az 1800-as évek elején az Egyesült Államok terjeszkedését megakadályozni, mégpedig oly módon, hogy megpróbálta egyesíteni az indián törzseket. A film is erről szól, jócskán ’elromantizálva’.
A shawnee törzs nálunk nem olyan ismert, mint mondjuk az apacs, köszönhetően a Winnetou-nak. S aki még visszaemlékezik az ifjúsági regényre, ismerős lehet Tecumseh törekvése, hiszen Winnetou-nak is hasonló volt a szándéka. Nem véletlenül, mivel Karl May Tecumseh-ról mintázta leghíresebb regényhősét. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy egyes feltevések szerint Old Shatterhand alapját pedig a magyar etnológus, Xántus János adta.)
S ezzel el is érkeztünk a híres-neves német íróhoz. Néhány éve szerencsém volt a Drezda közelében lévő, róla elnevezett múzeumot meglátogatni. Itt tudtam meg, hogy a ’60-as évek elején az NSZK megvásárolta a kelet németektől a Winnetou jogait, és elkezdték gyártani az indiános filmeket – hatalmas sikerrel. NDK észbe kapott. Így találtak rá a szerb származású Gojko Mitic-re, aki aztán a kelet-németek indiánhőse lett. A Tecumseh mellett olyan alkotások készültek vele, mint az Osceola, Ulzana, Vértestvérek, vagy éppen a Fehér farkasok. (A filmet nézve így 50 esztendő távlatából újra meg kell erősítenem: Mitic „echtébb” még a legrézbőrűbb indiánnál is.)
Megrohannak a gyerekkor emlékei. Ahogy Dusán írja: „És ott a mozi, tönkre ment rég, fekete-fehéren mondott mesét…” Emlékszem, a mozigépészünk egyszer annyira be volt piálva, hogy felcserélte a lejátszandó három filmtekercs sorrendjét. A harmadikkal kezdte, nem csoda, hogy senki nem értett egy mukkot sem a háborús történetből. Aztán jött a hab a tortán: a tekercs végén ki volt írva: KOHEЦ – s már gördült is az orosz stáblista.
Titkon valami hasonlót vártam a Retro Mozitól. Mindhiába.
Azok a fekete-fehér mesék már soha nem térnek vissza…
CsL
