A bánya sok embernek adott munkát, köztük a volt bányabeli ex-főnömnek is, aki már nagyon sokféle bányabeli munkában kipróbálta magát, volt vájár, aknász, robbantó mester, munkavédelmi aknász, munkavédelmi vezető, bányamester, szállítási körlet vezető, önkormányzati képviselő jelölt jelenleg pedig homok- és agyagbánya szakmai felügyeletét látja el mint felelős műszaki vezető. Úgy gondolom Winkler Jánost nem kell a Hirdieknek bemutatni, hisz sokan ismerik őt. Ha röviden pár szóval kellene jellemeznem, csak annyit mondhatnék róla, nagyon jó vezető, a munkájában precíz, az emberi kapcsolataiban egyszerű, barátságos és közvetlen.

— Kérlek mesélj arról hol születtél, gyermekkorodról, és hogy mióta laktok Hirden?

1952-ben születtem Pécsen, az általános iskolámat Fazekasbodán majd a körzetesítés után Püspöklakon fejeztem be. 1966-ban a legkézenfekvőbb volt , hogy egy kis településről a hagyományokat követve (édesapám is bányász volt) a tovább tanulásomat az 508 sz. ipari iskolában vájár tanulóként kezdtem meg. Mivel a vájár képzést 1967-ben Pécsen megszüntették a továbbiakban Komlón az 501 sz. Szakmunkás Képző Intézetben és az ott működő Tanbányában tanultam tovább. A vájár iskola befejezése után 1969-ben már dolgoztam a Mecseki Szénbányák Vasas Bánya Üzemében, de csak 2 hónapig, mivel előfelvételt nyertem a tatabányai Péch Antal Bányaipari Aknászképző Technikumba, amit természetesen szerettem volna elvégezni, így 4 évre Tatabányára költőztem. A technikumi évek alatt minden nyári szünetre kötelező gyakorlati munkát írt elő számunkra az iskola, azt mindig Vasas Bányán végeztem el, mely egy kis pénz keresetet is biztosított a következő tanulmányi évre.

— Hány évet dolgoztál a bányában, és milyen beosztásokban?

Az igazat megvallva 1973-ban a technikum befejezése után nem volt elsődleges szándékom mélyművelésű szénbányában munkát vállalni. A siklósi márvány bányánál lett volna lehetőségem elhelyezkednem. Mivel már elmúltam 20 éves a katonaság már augusztus hónapban igényt tartott volna a szolgálataimra. Ezt elkerülendő mentem vissza a gyakorlati munkavégzésem eredeti helyszínére Vasasra. Itt mint vájár kezdtem meg az előkészítő körletben a munkámat 1973.06.19-én.

A majd 25 éves bányabeli tevékenységemet mind itt a Mecsekben szénbányászként töltöttem el. Időrendi sorrendben a következő beosztásokban dolgoztam: vájár, biztonságtechnikai aknász, előkészítő aknász, termelő aknász, gázkitörés elhárítási aknász, munkavédelmi aknász, munkavédelmi vezető, szállítási körlet vezető, robbantás vezető. Az utolsó két beosztásomat már össze vontan láttam el. A bányabeli munkavégzésemet egy sajnálatos szem sérülésem, majd az 1994 évi bánya bezárás szüntette meg.

— Emlékszem egy alkalommal sikeres gázkifúvással járó provokációs robbantást hajtottál végre, és mivel nagyon komolyan vetted a biztonsági előírásokat, senki sem sérült meg. Az élet minden területén ugyanilyen maximalista vagy mint akkor ott a robbantásnál?

Amit csinálok azt szeretem mindig jól csinálni. Valóban 1981 december 22-én az V/a szinti feltárási tevékenységnél gázkitörés veszélyes környezetben kellett robbantási tevékenységet végezni. A robbantás elvégzését komoly biztonsági előírások szabályozták. A munkahely és környezete nem utalt arra , hogy ott esetleg valami szokatlan történjen, talán a közeli vágat elágazástól számított 30,5 m hosszban a nagyobb főte nyomás. A vágat szelvény 95%-a trachidolerit volt, a fennmaradó 5%-ot tette ki kokszosodott anyag. A vágat hajtás folytatása megkövetelte a szigorú előírásokon alapuló provokációs robbantás végzését. A megfelelő robbanó anyag és gyutacs felhasználásával és az előírt robbantási távolság betartásával sikerült baleset mentesen végre hajtani egy munka folyamatot, ahol kb. 57 000 m3 metángáz és 1100 csille porszén szabadult fel a robbantást kővető pár percen belül. Azt hiszem , hogy a több hónapja együtt dolgozó és egymást jól ismerő dolgozók együttes érdeme egy gázkitörés balesetmentes megélése. Itt kell megjegyeznem, hogy tudomásom szerint előtte lévő 25 évben nem volt hasonló esemény Vasas Bányaüzem életében.

— Mit gondolsz, szerinted van arra esély, hogy valaha újra meginduljon a termelés Petőfi-aknán?

A véleményem alapján ezen a bánya telken mélyművelésű szénkitermelés az elkövetkező évtizedekben nem lesz. Egy új mélyművelésű bánya megnyitása hatalmas pénz befektetést igényel, mely nem áll az állam rendelkezésére, megjegyezve az utolsó mélyművelésű szénbányát Márkus Hegyet ez év végén szándékoznak végleg bezárni. A külfejtés megnyitását nem látom lehetetlennek, csak a megfelelő piacot és erős pénzügyi támogatót kell megtalálni hozzá.

— Nehéz volt az átmenet a munkahelyváltásban a bánya bezárása után?

A bányától a bányász dolgozók egészségkárosodási járadékát vettem igénybe, mely ellátás engedélyezte a további munkavégzést bizonyos feltételek megtartása mellet. Sok lehetősége egy csak bányászati végzettséggel rendelkező csökkent munkaképességű munkavállalón volt . Sokszor sok helyen próbálkoztam, ajánlatom volt belföldi és külföldi munkavégzésre is, de a szem sérülésemből adódó problémák meghiúsították a felvételemet. Később egy találkozás egy régi ismerőssel változtatta meg az életemet. Kisebb homok és agyagbányák műszaki irányítására adott ajánlatot és lehetőséget. Ezt kihasználva kerültem kapcsolatba az autópálya építőkkel, ahol célkitermelő helyek felügyeletét kellett ellátni.

— Ha jól emlékszem egy régebbi önkormányzati választásnál indultál a képviselőségért, idén is megpróbálod?

Az 1998. évi önkormányzati választáson indultam mint képviselő jelölt. A sok szabad időmet akartam valami hasznosra felhasználni. Rá kellett jönnöm a politika nem az én világom , így nagyon gyorsan be is fejeztem ez irányú tevékenységemet.

— Milyennek ítéled Hird mostani helyzetét?

Én még akkor kerültem Hirdre , amikor önálló település volt. Mindene megvolt a falunak a további fejlődésre, de valamilyen érdekek a városhoz való csatolást eredményezték, mely a véleményem szerint nagy hiba volt. 1992 körül lett volna lehetőség a változtatásra, de a település nem élt vele. Az azóta megkapott településrészi önkormányzat megalapítására lehetőség sem hozta az elvárásokat, mert a város nem ad lehetőséget a településrészi önkormányzat kiteljesedésére. A mai napig azon a véleményen vagyok, amit 1992-ben is képviseltem, hogy vissza kell térni az önálló település státuszhoz.

Bocz József

—Családodról mondanál pár szót?

1975-ben nősültem és egy törzs gyökeres hirdi leányt vettem feleségül. Lassan 40 éve élünk együtt. Egy lányom született, aki megajándékozott egy csodálatos lány unokával. Nálunk már megvalósult a kormányzat hosszú távú elképzelése , hogy a családok újra a szülőkkel és nagyszülőkkel egészüljenek ki egy nagyobb lakásban. Nálunk jelen pillanatban 4 generáció lakik egy fedél alatt.

—Terveid a jövőre nézve?

Lassan elérem az öregségi nyugdíj korhatárt, ennek ellenére tovább szeretném folytatni a meglevő munkámat. Szeretném még látni, hogy az unokám majdan a választott szakmájának vagy képesítésének megfelelő állásában itt Magyarországon megbecsült és jól fizető biztos munkahelyet talál magának.

Bocz József