Nem velem történt meg, keresztapám mesélte, valamikor régen.
-Idejében jött a váltótárs. Rendes volt tőle. Legényember, így segítette a négygyermekes családapát. A gépházban minden rendben. Kézfogás:Jószerencsét! Boldog Karácsonyt!s indulás haza. Az akna területén is csönd, csak a gépek zúgása hallatszik még egy darabig, aztán a számtalan egyenetlen falépcső, amit az évek alatt ki tudja hányszor járt végig. Most a behavazott, letaposott úton a vasalt bakancs nagyon csúszik.” Azt a Szűzmária………..” szalad ki a száján, pedig nem káromkodós ember. De most is elharapja szót. Sőt el is mosolyodik. Csak nem fog csúnyát mondani szent Karácsony éjjel?Eszébe jut kicsi lánya óvodában tanult éneke, amit otthon azóta is csicsereg: Szűzmária kis Jézuskát altatgatja…” Ő is elkezdi dúdolgatni, s lábai már egyenletesebben viszik. Már le is ért az istállókhoz. A kocsisházakban már sötét van, a lovak csak néha dobbantanak erős lábaikkal,” nektek is kijut most néhány nap pihenő.”szorosabbra húzza magán a bőrkabátot, a siltessapka szélét ráhúzza a fülére, s újra dúdolja: Szűzmária kis Jézuskát altatgatja…
Elképzeli, hogy milyen lehetett. Egy ártatlan szép fiatal lány, akit az isten ilyen nagy tisztességre kiválasztott. Honnan tudta, hogy mit kell csinálni? Magához húzni, testével melegíteni, hogy a betlehemi éjszakában meg ne fázzon?Hol tanulta az altatódalt, amivel megnyugtathatja? Még otthon Názáretben a szomszédoktól?S most itt az idegen városban csak úgy felötlött neki?Otthon. Nem csak Mária, ő is messze szakadt az otthonától. Az ő otthona, ahol gyerekként élt, ma már idegen ország. Valahol messze, szívtelen emberek, talán körzővel, vonalzóval, de kimérték az országok határait, s a kik továbbra is magyarnak vallották magukat, vehették a kis holmijukat, s mehettek, amerre a szemük látott.
Az ő szeme már ismerős házakat lát. Itt laknak Czárichék, Mátyásék, Körmöcziék az út jobb oldalán. A kiserdő felől viszont muzsikálni kezd a szél, mintha a régi otthonból hozna üzenetet. A kis bányatelep befogadta őseit, meg hazulról is elhozhattak mindent. Nővérük meg szétosztotta a megmaradt holmit az árvák között. Még a karácsonyfa díszeit is. Azóta az ő karácsonyfájukat dísztitik az üveg-jégcsapok, a papír angyalok, akik hosszú szalagon tartják a mindenki által ismert dícséretet: Dicsőség a mennyben Istennek!
De hamar beért a telepre! Balról már itt a csendőrség épülete, jobbról a mozi, Suháék boltjával szemben, a „maflasaroknál” kettéválik az út, ott már a kolónia házai sorakoznak. Itt az iskola, a Bányászotthon, a mozi, itt is csend, nincs ma mulatság. A házakból csak egy-két helyen pislákol fény, ott valószínűleg éjféli misére készülnek. A füstölő jellegzetes illata leng a levegőben. Mindjárt otthon van!vajon felállították-e már a karácsonyfát, a régi otthonban-ki tudja miért-mindig reggelre jött a Jézuska. Hát, ha most ő is ilyen későn ér haza, csak reggel élvezheti a család örömét.
Közben a hó is elállt. A szél szétfújta a felhőket az égen, s a csillagok között égi fényességben, mintha valami különleges látszana. Talán éppen ott Szűzmária a kis Jézuskát alatatgatja.
Szeretettel keresztapám emlékére: Korcsmárné Weyse Klára
