Január elején feltettem magamnak a kérdést: „Kik vagyunk?” No, ne valami magasztos dologra tessék gondolni, nagyon is gyakorlatias célja volt. Üllő meséjén kezdtem el dolgozni.
Üllő egy Pest megyei kisváros, talán az Üllői útról lehet ismerős. Nevét a település Árpád vezér feltételezett fia után kapta, aki harmadik volt a sorban. Feltételezett, mivel szinte semmi konkrétum nem áll a rendelkezésre. Nem ismert sem a születési, sem pedig a halálának dátuma. Sőt, még az sem biztos, hogy hány fia volt Árpádnak. Történelmi tanulmányaink során anno megtanultuk, illetve a Honfoglalás c. filmben láthattuk, hogy Levente volt az elsőszülött. A baj ezzel csak az, hogy mostanában vitatják, mivel egyes feltevések szerint Levente nem Árpád fia volt, hanem az öccse.
Szóval, azokban a magyarságra nézve mozgalmas időkben elég nagy a káosz.
Vegyük mindjárt a vérszerződést. Több szakember szerint tulajdonképpen ez az államalapításunk igazi dátuma, hiszen az Etelközben a hét törzs ekkor kovácsolódott egy nemzetté (közös akarattal megválasztott vezető, alaptörvények…). Ráadásul nem is biztos, hogy hét törzsről beszélhetünk, de ebbe most ne menjünk bele.
Következő mérföldkő a honfoglalás. Csak hogy itt is van némi bibi. Biztos, hogy honfoglalásról beszélünk? S ha igen, hányadikról, mert egyes nyelvészeti kutatások szerint honfoglaló őseink nem beszélték a magyar nyelvet. Akkor ők hogy beszéltek, türkül? Akkor kik beszélték a magyart? Akik már előtte is itt éltek a Kárpát-medencében? Ha igen, akkor ők kik voltak? S mikor jöttek ide? Netán ők Attila király ivadékai? Akkor velük egyvérből valók vagyunk? Mi is hunok vagyunk? Nem, nem! – jön a határozott válasz: Attila hun volt, mi meg magyarok vagyunk! S akkor mi van Hunorral és Magorral…? S egyáltalán, mi van azzal a finn-ugor dologgal? Ja, hogy az már idejét múlt? – Vége-hossza nincs a kérdéseknek, válaszoknak.
Ugorjunk a kalandozásokhoz, mondjuk a dicső Pozsonyi csatához, ahol a közös európai erő el akarta tiporni a magyarokat („írmagjuk se maradjon!”). Sokáig azt sem tudtuk, hogy egyáltalán volt ilyen ütközet. Eltitkolták? Ha igen, kik és miért? No, itt aztán csőstül jönnek az összeesküvés elméletek, ebbe se menjünk bele.
Ezer kérdés, ezer különböző válasz. Nem véletlenül van már olyan intézményünk, ami ezt kutatja. Egyes történészek szerint ezzel csak az a baj, hogy nem szerencsés úgy kutatni, ha már eleve meg van adva a válasz, s csak azt kéne kikutatni, hogy lehet oda eljutni.
Vegyünk egy példát. Tudjuk, hogy Árpád apja Álmos volt, de Álmos felmenőit homály fedi. Ősmondánk szerint, amikor Emese várandós volt, álmában megjelent neki a Turulmadár. Emese azt álmodta, hogy méhéből bővizű patak áradt, amely folyóvá duzzad, s idegen földre folyik. A táltos úgy magyarázta neki az álmát, hogy hamarosan megszülető gyermeke új hazába vezeti majd a népét és utódaiból dicső királyok lesznek. Ő lett Álmos.
Hát ebből elég nehéz precíz következetést levonni, esetleg csak annyit, hogy kísértetiessen hasonlít a Szűzanya sztorijához. S ha már megérkeztünk a Bibliához: vannak egyes feltételezések, miszerint Jézus egy szkíta magyar volt – könyv is született a témában –, ebből adódóan mi vagyunk a kiválasztott nép. Nincs kizárva. Bár, a 14-esen utazva, vagy a TESCO-ban bevásárolva lakozik bennem némi kétely.
Szóval, kik is vagyunk? 1980-ban Hobo is feltette a kérdést, igaz ő első szám, első személyben: „Ki vagyok én?” A választ is megadta:
„Amíg van kenyér és a disznó kövér, mondd, kit érdekel, hogy ki vagyok én?”
CsL
