Kis családommal szeretjük a sokszínűséget. Mikor felvetődött, hogy félig kuruc-félig labanc unokánk édesapja – aki egyébként egy osztrák művészlélek – havasi kürt koncertet adna Vasason, rögtön vevők voltunk az ötletre, noha a családi szereposztás az idők folyamán némileg megváltozott. A barátság azonban mindenki részéről töretlen.
Christof – bár inkább a vésőt részesíti előnyben –, a szobrászat mellett jól bánik az ecsettel is. S mint kiderült, zenésznek sem utolsó.
Az exkluzív koncert helyszínét az evangélikus templom adta. A közönséget a szűk családi kör és a barátok tették ki. Kicsit úgy éreztem magam, mint Bill Clinton, mikor 2006-ban a Stones a New York-i Beacon Theatre színházban muzsikált a szintén szűk rajongótábor előtt.
A repertoár Wágner: Nibelung gyűrűje címet viselő, 4 operából álló műve volt. Fő tétele, a Walkür, Ford Coppola Apokalipszis most c. filmjéből lehet ismerős, amikor a helikopterek napalmtámadás hajtanak végre Vietnámban.
Kétségkívül merész vállalkozás egy operát egy szál havasi kürtön előadni. Még akkor is, ha a hangszert a Fekete-erdőben egy ritkaságszámba menő eperfának a törzséből, kimondottan ennek a műnek az előadásához készítették.
A kürt a maga 4 méteres hosszúságával mindenképpen egy figyelemre méltó hangszer. Mikor megszólalt, rögtön déja vu érzésem támadt. Gyerekkori barátom a Szászvári Ifjúsági Bányászzenekarban tubázott. Sokszor, mikor mentem hozzájuk játszani, még gyakorolnia kellett, így a teraszukon ücsörögve hallgattam az ablakon kiszökő, öblös hangokat.
A négy operából természetesen csak részletek hangzottak el, s az egyes tételek között Christof az alaptörténetül szolgáló legendákat mesélte el. A szereplőkről rögtön az jutott eszembe, hogy a történet akár nálunk is játszódhatott volna. Szó van benn Attiláról, a hunok királyáról és feleségéről (bár ott nem Rékának hívják). Szerepelnek benne földalatti törpék (bár nem a Dömör nemzetség törpéi), és óriások (szintén nem a Mecsek óriásai). Mindezt az unokánk fordította magyarra. Persze, hogy nagyanyjával együtt dagad a mellünk. S talán még az Égieknek is a kedvére volt, ami a templom falai között zajlott…
S az már csak hab a tortán, hogy Christof a koncertet kelta ruhában adta elő. Helyesbítek: a hab nem ez. Hanem az, hogy ő hétköznap is ebben a szerelésben jár. Még Kapolcson is – noha a Művészetek Völgye párját ritkítja az egyéniségeknek – megfordulnak utána.
Mondom, szeretjük a sokszínűséget!
CsL
