MADARAK ÉS FÁK NAPJA
Madarak és Fák Napját minden év június 10-én ünnepeljük. A hagyomány több mint 100 éves. 1902-ben Párizsban a madarak védelme érdekében nemzetközi egyezmény született. Chernel István ornitológus még ebben az esztendőben megszervezte hazánkban az első Madarak és Fák Napját.
Iskolai keretek közé 1906-ban került, Apponyi Albert vallási- és közoktatási miniszter rendelete alapján, melynek értelmében az elemi és népiskolákban ezt a napot minden évben „természetvédő” és „erkölcsnemesítő” szellemben kell méltatni. A rendelet egyik leglényegesebb pontja, hogy „minden gyermek ültessen egy fát, mely fa azután magával a gyermekkel növekszik, és így a gyermek lényéhez fűződik.” A mezőgazdasági minisztérium által a madárvédelmi törvény foganatosítása is ehhez az esztendőhöz kötődik.
A valóság ettől sokkal mesésebb.
A honi madárvédelem Herman Ottó nevéhez fűződik, aki létrehozója és első igazgatója volt a Magyar Ornitholgiai Központnak, a Madártani Intézet elődjének. 1903-ban a thüringiai Seebachba küldte tanítványát, Csörgei Tituszt, hogy a helyszínen tanulmányozza Berlepsch báró madárvédelmi mintatelepét. Herman Ottó a fészekodúgyártást a magánipar területén próbálta megvalósítani. És itt jön a képbe Baranya megye, szűkebb értelemben a Kelet-Mecsek.
A Völgységi-patak mentén, Magyaregregytől Szászvárig 12 vízimalom működött. Ebből Kárászon négy csobogtatta a vizet, s egyik a Kühnel család tulajdona volt. Az ifjú Kühnel Márton sokoldalúságát, vállalkozó szellemét mi sem bizonyítja jobban, minthogy alig húszévesen a malom mellett egy fűrésztelepet is üzemeltetett, s nagyon érdekelték a madarak. Mikor tudomást szerzett Herman Ottó szándékáról, rögtön ajánlkozott, hiszen minden adva volt: a Kelet-Mecsek szolgáltatta a fa alapanyagot, a fűrésztelep pedig már működött.
Az Első Magyar Fészekodúgyár Herman Ottó és dr. Csörgey Titusz támogatásával, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter segítségével 1904-ben Kárászon kezdte meg működését. Hermann Ottó többször megfordult Kühnel Mártonnál, s az ő gyakorlati tanácsainak segítségével alakították ki a különböző méretű odúkat cinkék, csuszkák, légykapók, harkályok, baglyok és sok más madárcsoport számára. A két madarász között a munkakapcsolat az idők folyamán szoros barátsággá alakult.
Az ország „legkisebb gyára” mindössze néhány főt foglalkoztatott. Odúi, madáretetői és madárvédelmi eszközei azonban gyorsan ismertté váltak és a hazai sikerek után a Gyárat az 1929-es barcelonai világkiállításon aranyéremmel jutalmazták! Tölcséres, folyadéktartályos rovarfogó készüléke világszabadalom lett. Még ugyanebben az évben a Magyar Filmintézet filmet forgatott a madárvédelemről és a madarak életéről a Kühnel-malomban.
A második világháború alatt és után megrekedt az üzlet. Az államosításkor Kühnel Márton második feleségével, Bertha Emmával együtt mindenét elvesztette, és idős korára nyomorúságos körülmények közé került. Üzletét a kárászi erdészet kapta meg, ám érdektelenség miatt hamarosan megszüntették a gyártást, és Kühnel szakmai tudása feledésbe merült.
Kühnel Márton 1961. március 23-án hunyt el szülőfalujában, Kárászon. Haláláról sem a madarászok, sem az egykori üzlettársak nem vettek tudomást – a falu azonban szinte egy emberként kísérte utolsó útjára, s azóta sem feledi neves fiát: 1997-ben díszpolgárává avatták, 2007-ben pedig mesekönyv született „a madarak patrónusáról”.
A mesekönyvnek MADÁRHÁZ a címe. E sorok írója abban a szerencsében részesült, hogy az egykori Kühnel-malomban nőtt fel. Szüleim gondoskodásának köszönhetően a több mint 100 éves, eredeti madárvédelmi eszközök közül jó néhány megmaradt. Tulajdonképpen nekem nem volt más dolgom, mint néha-néha leülni a kertben a hársfa alatti padra, hallgatni a madárdalt, s hagyni, hadd hálózzon be a múlt késztetése. Minden ott vibrált a levegőben, csak papírra kellett vetnem.
Ha közvetett formában is, de Kárásznak elévülhetetlen szerepe van a madarak és fák ünnepében.
(Illusztráció: a Gyár eredeti „reklámanyaga”.)
CsL
