Július 21-kén tartottuk 60 éves osztálytalálkozónkat, egy régi, vasasi lányosztály még élő tagjaival. A „lányok” kérése volt, hogy adjuk hírül azoknak, akik nem jöhettek el valamilyen oknál fogva, megemlékeztünk róluk is, valamint nagyszerű, felejthetetlen iskolánkról, tanárainkról, akiknek sok köszönettel tartozunk azért a nagyszerű útravalóért, amit TŐLÜK kaptunk.
Megható, lélekemelő találkozóra került sor. Különösen örömteli volt, hogy még osztályfőnökünk – aki képzőművész, ma is alkot, kiállításai vannak /Daczó Ernőné; Szabó Margit/ is velünk lehetett!
A találkozón az alábbi megemlékezés hangzott el:
Kedves Osztályfőnökünk, Margitka és Ti, Lányok!!!
Szeretettel és örömmel köszöntelek mindannyiotokat, akik itt vagytok, azokat is, akik nem tudtak eljönni közénk, és akik már csak a szívünkben vannak jelen. Hisz velük együtt vagyunk egészek. Ha lehunyom a szemem, kirajzolódik előttem egy több mint 60 éves emlékkép, ahogy az 5. osztály padjaiban ülünk és egy fiatal, barátságos, kontyos tanár néni jelenik meg köztünk, aki 4 évig kísérelt meg nevelgetni, tanítani minket! Hála érte!
…és azért is, hogy még köztünk üdvözölhetjük…!
Aztán felvillan az a 60 évvel ezelőtti nap, amikor búcsúzó diákként ültünk megszokott padjainkban és meghatódva gondoltunk az eltelt 8 évre. Azt vallom, hogy előre kell nézni és nem a múlton töprengeni, de azért a gyökerek, ahonnan jöttünk, akikkel életünk során találkoztunk és így vagy úgy hatottak ránk, nagyon fontosak! Ha elismerjük, ha tagadjuk, mindannyian belénk ivódtak, észrevétlenül magunkban hordozzuk Őket és magunkban hordozzuk az örök gyermeket!
„Mert az ember – ezt egyre inkább hiszem – csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket.” /Márai Sándor: A bűvész/
„Nézz vissza most egy percre, nézz vissza az útra,
Nézzd meg, mitt tett, mit alkotott a munka,
Nézz vissza, aztán ismét csak előre,
S indulj tovább az alkotó jövőbe.” – írja Kis Jenő
„Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van.”
/Vincent Van Gogh/
Hálás vagyok, hálásak lehetünk a sorsnak, hogy egy nagyszerű osztályba járhattam/járhattunk, hogy remek, tiszteletreméltó tanárok tanítottak és példaként állnak a mai napig előttünk.
Nem hinném, hogy nagyképűség azt állítani, hogy becsületes, többségében sikeres életutat mondhatunk magunkénak!
„Ember lettem! És hittel vallom:
szeretni kell az iskolát,
mert szentély ez. Akár az ember,
ki most a Múltat kéri fel
igazolni egy örök tételt:
HOGY ÉLNI JÓ, ÉS ÉLNI KELL!”
/Vántsa Zoltán/
Mindannyiunknak kívánom, hogy még sok boldog, szerencsés, tartalmas évet élhessünk szeretetben, egészségben!!!
Büszke vagyok, hogy közétek tartozom!!!
Friedszámné Solymár Zita
