A 2019-es év egyik nagy eseménye volt a november közepén megrendezett Balaton Maraton. Ez az utolsó nagy verseny itthon, itt szokták a senior kategóriában év közben jó eredményeket elért versenyzőknek a díjaikat átadni. Ezért volt ott Schneider Pál is, hogy a szeptemberben Budapesten nyer érmét átvegye, és ha már ott volt, el is indult a félmaratoni távon. És ha már ott volt, meg is nyerte a korosztálya versenyét, 1.40. 18.-es eredménnyel. Soha rosszabb évet, csak így tovább!
A másik verseny, amiről szeretnék beszámolni, a Garda tó partján volt Olaszországban. Három fős vasasi csapat utazott ki megméretni magát, Malinás László, Bodor Miklós és jómagam. Lehet, hogy ennek nem volt akkora sportértéke, mint a Pali teljesítményének, de nagyon jó verseny volt, jó szívvel ajánlom mindenkinek! Nyáron, amikor tervezgettük, hogy hol lehetne ideális körülmények között futni, arra jutottunk, hogy ne legyen se meleg, se hideg, legyen sík a pálya, valami szép, izgalmas helyen, és elérhető távolságra. Nos, a Riva del Garda-ban minden évben novemberben megtartott félmaratoni verseny minden kívánalomnak megfelel. 8-10 óra alatt autóval elérhető, még belefért az útba egy kis városnézés, kávézás is. A nevezési díj körülbelül ugyanannyi, mint a magyar versenyeken .A város, a környék gyönyörű, a tó kristálytiszta, égszínkék, a parton pálmafák, és karnyújtásnyira onnan, már 2000 méteres havas hegycsúcsok láthatók. Az első 10km-en én csak nézelődtem, észre se vettem szinte, hogy futni kell. Az idő is tökéletes volt, reggel 10-kor a rajtnál 5-6 fok, de napsütés, el lehetett indulni trikóban és rövidnadrágban. Később 10-12 fok lett, senki nem izzadt( legfeljebb a nagyon agilisak, a győztesek). Mivel rajtam Pécs-Harkányos trikó volt, futás közben több magyar is megszólított, kiderült ez a verseny nagyon népszerű a magyar amatőr futók körében.
A szervezés is profi, a 3300 futó nem taposta egymást, szakaszos rajttal indítottak, útközben zenészek, szurkolók biztosították a hangulatot, és a frissítő állomásokon is minden volt, ami kellett. Nem is csoda, ha „ bődületes egyéni rekordok” születtek, ahogy a riporterek mondani szokták. Bodor Miklós 1.50.28-at futott, Malinás László 1.52.55-öt , teljesítették az előzetesen kitűzött célt. Én pedig 2.26.45-öt, amivel nagyon elégedett voltam, tekintve, hogy 60+ os kategóriában indultam, és az volt a célom, hogy egyáltalán végig tudjam futni a 21km-t, és ha 3 órán belül sikerül, már jó vagyok. A verseny után szép érmet, befutócsomagot, ételt-italt kaptunk, és jól esett a helyi sör is.
Mindenkinek ajánlom ezt a versenyt, aki meg akarja javítani egyéni csúcsát, ennél jobb helyet és versenyt nehezen talál!
Taar Ilona
