Vasasi bányászlánynak születtem, itt nőttem fel, később 25 évig éltem a belvárosban, dolgoztam, felneveltem a gyerekeimet, de minden hétvégén itt voltunk a szüleinknél Vasason. 15 éve építkeztem, és újra vasasi lakos vagyok. És az érzés, amikor a 6-osról bekanyarodok a bekötőútra, és megpillantom a falut és a körülölelő dombokat, az érzés az változatlan. Hogy semmilyen bajor-alpoki falu látképe nem vetekszik a mi kis falunkéval. És ezt csak erősítette bennem az évek múlásával, s az utóbbi időkben tapasztalható sok pozitív változás, amit muszáj észrevenni. Jó volt látni hogy egész évben a bekötőúttól kezdve mindig rendben volt az út két oldala, gondosan kaszálva, végig beültetve facsemetékkel ! Szép volt a falu egész évben a sok virággal, a rózsákkal, a fűnyírással, összességében látszik hogy gazdája van a falunak!
És a beruházások is jó érzéssel töltik el az ember lányát. Nagyon szép lett a régi Óvoda épülete, és nagyon reméljük, hogy a továbbiakban is jó célt fog szolgálni.
És a változások koronája: hogy elkészült a Bányászotthon is !!
Az egész falu nagy várakozással figyelte a munkálatokat, és jóleső érzés volt, hogy a falugyűlésen megállapodottaknak megfelelően valóban az ígért időben, és az ígért módon készült el. Azóta a falu civil közösségei boldogan birtokba vették, és egymást érték a bálok is, mint ahogy mi – a Jószerencsét Asszonyklub – is jót báloztunk, és nagyon élveztük az újdonságot, a LIFT-et is !! Jó érzéssel tölthet el mindenkit, hogy ebben a gyönyörűen felújított állapotban újabb 50 évig szolgálhatja a településünket!. Köszönet érte mindenkinek! Külön köszönet az „üzemeltetőknek”, Somlai Erikának és a dolgozóknak.
Örömünk és elégedettségünk viszont akkor lesz igazán teljes, ha a mi Bányászotthonunk falára újra felkerül az, hogy ez nem csak egy Óvoda, hanem a falu közösségi tere is, és a bányászhagyományoknak megfelelően a ma óvodás, felnövekvő nemzedék is tanulja meg, hogy ez az épület egykor a sichtről hazaérkező fáradt bányászok kikapcsolódásának helye volt. Ahol működött egykor színjátszó kör, fúvószenekar, dalárda, szalonzenekar, a bányászok sakkoztak, kártyáztak, biliárdoztak, és italmérés is volt, és szomszédban a sportkör. És a környező, többi bányásztelepülésnek is lett előbb-utóbb egy művelődési háza, de tudtommal „Bányászotthona” csak Vasasnak volt, és van!! Egykori szakmabeli lévén tudom, hogy a pályázati pénzek felhasználásának megvannak a maga kritériumai, és a házat ily módon „felcímkézni„ a pályázat miatt nem lehet, a kérésünk és az elvárásunk viszont – a falugyűlésen megállapodottak szerint is – az lenne az illetékesek felé, hogy egy tisztességes méretű „EMLÉKTÁBLÁN” jól láthatóan hirdessük tovább hogy itt egy BÁNYÁSZOTTHON volt!!! (és mi vasasiak tudni fogjuk, hogy van is) Ezt nem tilthatja semmi és senki.
A mi felelősségünk a tábla elkészültéig az, hogy ez megmaradjon a köztudatban, ne engedjük feledésbe merülni! Ezért a civilek a meghívóikon, a rendezvényeiket igen is a Bányászotthonba hirdessék és ne az Óvodába! De ez nem elég, kell az emléktábla, ha már mi nem leszünk,……!
Kérem ebben az összes civil szervezet segítségét, és támogatását.! A tábla elkészítését el tudnám képzelni közös összefogással is, jótékonysági, vagy egyéb akciók és gyűjtések szervezésével is akár. Mindenki segítségét, – akinek fontos a mi Bányászotthonunk -, várjuk, és minden kezdeményezést szeretettel fogadunk!
Kisné Hering Irén
Jószerencsét Asszonyklub vezetője
