Tisztelt emlékezők!
Tisztelegni és emlékezni gyűltünk ma itt össze az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 58. évfordulóján. Az akkor történtek mindenki életét akár közvetve vagy közvetetten érintették és érintik ma is. A több mint fél évszázaddal ezelőtt Budapestről indult felkeléshez a különböző településeken élők az ország minden részéről csatlakoztak. Nem történt ez másként Pécsett sem, ahol elsőként az egyetemi diákság körében terjedt a forradalmi mozgalom. A Pécsi Tudományegyetem orvosi és jogi kara, valamint a Pécsi Pedagógiai Főiskola Hallgatói, tanárai még október 22-én a jogi kar Rákóczi úti épületének udvarán tartották meg a későbbi eseményekre nagy hatást gyakorló Diákparlamentet, és ebben a forradalmi hangulatban született a később híres költővé vált, akkor pécsi főiskolai hallgató Kiss Dénes mozgósító verse, a “Velünk vagy ellenünk”.
Kiss Dénes: Velünk, vagy ellenünk
Döntsd el magyar, mondd ki a szót!
Itt visszalépni nem lehet!
Az ifjúság acél-szíve
a forróságtól megrepedt! –
Döntsd el magyar, döntsd el diák,
és fonjuk lánccá a kezünk!
Döntsd el, ki élsz itt e honban,
velünk jössz-e? Vagy ellenünk?!
Felgyújtottuk a szíveinket,
szemünkben villámfény lobog,
hozzátok szólunk fásult falvak,
ébredő magyar városok! Mi
lettünk ma a vérkeringés, új
indulókat ver szívünk. Tudni
akarjuk, még ma! Tudni! Ki
van velünk és ellenünk?!
Ébredj magyar! Ma aludni
gyalázat! Vakondok-szerep!
Jöjj el közénk égő szívvel,
s emeld fel büszkén a fejed!
Birka-fejjel gyávák járnak!
Napba-néző a mi szemünk!
Ne várj tovább! Ma határozz!
Velünk jössz-e? Vagy ellenünk?!
Utódai a mártíroknak – mi
döntsük el a holnapunk!
bitófák nőnek virágok közt, ha
nem merünk, ha hallgatunk!
Kiégetik a lelkeinket, férgek
marják az életünk! Holnap
késő már! Ma kiáltson! Ki van
velünk és ellenünk!!
Az országos forradalmi események hatására október 24-én és 25-én Pécsett is tüntetések szerveződtek. Az egyetemisták csoportjaihoz addigra csatlakoztak a gyári munkások és bányászok is. Ekkora már az államvédelmi hatóság pufajkásai is megjelentek, majd lövéseik egy forradalmár életét is kioltották.
Városunkban, az országban is az elsők között alakult meg a helyi Forradalmi Bizottmány, továbbá az első munkástanácsok már október 24-én megszerveződtek. A pécsi gyárak, üzemek, vállalatok munkástanácsai október 27-én meg is alakították a Munkástanácsok Baranya Megyei Bizottságát.
A pécsi bányavidéken – Pécsbányán, Szabolcson és Vasason – is hasonló történések játszódtak le. A pécsvidéki szénbányák törzsgárdája generációk óta bányász volt, saját közösségeikben fegyelmezetten éltek együtt: radikálisak voltak, de kerülték a konfliktusokat. Az aknák védelmét, a munkáshatalom biztosítását szolgáló önvédelmi fegyveres század megalakítására vonatkozó követelésüket a Mecsekszabolcson október 31-én tartott közös gyűlésükön jelentették be. Csikor Kálmán, a pécsi forradalmi alakulatok parancsnoka beleegyezett ugyan 100-150 bányász felfegyverzésébe, de mire az alakulatok felállítása és kiképzése befejeződött volna, november 4-én a szovjet csapatok megszállták Pécset. A bányászság ellenállókészségét, aktivitását jelzi, hogy mindezek ellenére is röplapokon fordultak társaikhoz a forradalom vívmányainak megvédése érdekében. Álljon itt a vasasi bányászok felhívása a korabeli röplap szövegének felidézésével:
Vasasi Bányászok!
Ne felejtsd el a 12 éves szörnyű tiprást ellenünk, aki nem sztrájkol, az hazaáruló, hazafias kötelesség a sztrájk!
Munkások!
Ne hagyjátok az ígéretekkel félrevezetni magatokat. Követelünk többpárt rendszert, le a Kádárékkal, éljen Nagy Imre és kormánya! Ne felejtsd el a 12 éves szörnyű tiprást ellenünk!
A szovjet megszállást követően a pécsbányatelepi munkástanács felhívására a bányavidéken november 29-től december 1-ig szolidaritási éhségsztrájkot tartottak. Ebben az akcióban mintegy 350-400 bányász vett részt. A bányászok végül is írásbeli biztosítékot kaptak, hogy a sztrájk befejezése után ellenük nem fognak megtorlást alkalmazni. Mindezek hatására a pécsi bányák munkásainak zöme december 9-ét követően felvette a munkát, noha egyes aknáknál a sztrájk még december 15-ig elhúzódott.
A megtorlás évei alatt a retorzió a munkásokat és a bányászokat sem kerülte el. 1956 öröksége általuk, az Ő példájukon keresztül is üzen: fontos kiállni az értékek mellett, nem csüggedni, kitartani a nehéz helyzetben is.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Girán János P.M.J.V. alpolgármester
Felhasznált forrásmunkák: Rozs, A. (szerk.) (2008) Pécs-Baranya 1956-ban – tanulmánykötet In: Baranyai Történelmi Közlemények 3. (sorozatszerkesztő dr. Ódor Imre), Pécs, Baranya Megyei Levéltár 2008. (A kötet 15 szerző írásait tartalmazza, a közölt szöveg elsősorban az alábbi szerzők munkáira alapozva készült: Rozs András, dr. Debreczeni László, Péter Károly, Szakolczay Attila).
