Választási tanulságok

 

Az önkormányzati választásokkal végéhez közeledik egy „ választásokkal terhelt „ év !   Sokan írtak és mondtak sok mindent a kampány során és az aktuális választást követően. Természetesen a győztesek örültek a győzelemnek és dicsérték a „ választók bölcsességét „ a vesztesek meg egészen másként vélekedtek és nyilatkoztak erről. Mi, akik elszenvedői vagyunk az adott „ kollektív döntésnek”, örülünk az eredménynek vagy bosszankodunk, beállítottságunk, vérmérsékletünk szerint és próbálunk berendezkedni a túlélésre ! Bosszantó, de sajnos még mindig igaz, hogy : „ Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény . „ ( J. A )

Azoknak, akik keresik az összefüggéseket az okok és okozatok között nem teljesen értelmetlen néhány mondatban összegezni a mögöttünk hagyott évek eseményeit ahhoz, hogy megértsük, mire számíthatunk a közeljövőben . Sajnos a szükséges információk hiányában soha nem lehetünk abban a helyzetben, hogy objektíven döntsünk egy választáson! Így az előző választáskor sokan gondolhatták úgy, hogy a 2/3 – os mandátum birtokában végre lehet olyan döntéseket hozni a nemzet felemelkedése érdekében, amire eddig, a parlamenti megosztottság miatt nem volt lehetőség ! Amint azt már tapasztalhattuk, a „ fülke-forradalmárok „ arra használták az „ eddig nem létező ” felhatalmazásukat, hogy kiépítsék saját hatalmi gépezetüket a folytonosság érdekében ! Hisz minden forradalmi eszme addig forradalmi, amíg hatalomra nem kerül .

A meghirdetett elszámoltatás helyett sajátos kettősség alakult ki. Egyrészt átvették a korábbi csapat által alkalmazott technikákat a kommunikációban és az „ eredeti tőkefelhalmozásban „ másrészről ügyeltek arra, hogy komolyabb érdeksérülést ne okozzanak. Így fordulhatott elő, hogy az előző garnitúra emblematikus figurái által irányított és tulajdonolt gazdasági társulások elszámoltatása helyett 160 millió forint vissza nem térítendő támogatásban részesültek. Sőt K.J. diplomáciai útlevél birtokában tagja lehetett a kormányzati delegációnak is amely meghatározó jelentőségű lehet néhány keleti ország viszonylatában !

A „ felére csökkentjük a parlament létszámát” szlogen is erősen torzult a megvalósítás során, hisz a lecsökkenő létszámból adódó megtakarítást rögtön elköltötték a képviselők javadalmazására és a kormányőrség létszámának növelésére. ( Csak nem félnek valamitől ? )

Az alaptörvény módosításához hiába nyújtott be több mint ezer javaslatot az akkor éppen parlamentbe került nemzeti ellenzék, ha a törvényjavaslat tárgyalása során csupán néhány került az alaptörvénybe, persze az is csak „ neutralizálva „ a fülkeforradalmárok ízlése szerint módosítva ! ( Amikor elegük lett ebből a bohóckodásból és kiszálltak az egyez-kedésből, akkor az „ elkötelezett média ” ezt felelőtlenség és nemzetellenességként tálalta a közvélemény felé !

Ezért az alaptörvényben nem szerepel az a megfogalmazás, hogy : “A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.” Sőt, az új alkotmányban már szó sincs társadalombiztosításról, a 2012-es évi költségvetési törvény pedig meg is szüntette a biztosításalapú egészségügyet.

A munkaadói kötelezettségként befizetett társadalombiztosítási járulékot átkeresztelték szociális hozzájárulássá, vagyis adóra változott. Ezzel már nem kötelező a nyugdíjakra és az egészségügyi ellátásokra költeni ezt a bevételt. Bár 2011-ben is azt ígérték, hogy saját lábra állítja az egészségügyi és nyugdíj-biztosítási alapot, azaz megszűnik az adóktól való függésük, az új javaslatokkal a jövőben még inkább a döntéshozók jóindulatán múlik, mennyit adnak az “állami” bevételekből nyugdíjra, illetve egészségügyre!
Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi ellátáshoz sincs alkotmányos jogunk.

Bár kínosan ügyeltek arra, hogy a kommunikációban el sem hangozzék a megszorítás, de nevezhetnék bárminek azt a több mint ötven intézkedést, rendeletet, amely következtében egyre nehezebben élnek azok akik nem voltak olyan gátlástalanok, hogy vagyont halmozzanak fel a „ gengszterváltás ” során vagy nem gazdálkodnak olyan ügyesen, hogy a hivatalos jövedelmüket meghaladó megtakarításokat produkáljanak. A hatalmas költséggel és média támogatással meghirdetett rezsicsökkentés csupán szépségtapasz a 27 %-os ÁFA és az alacsonyabb adósáv által generált terhekhez képest, ami mind az alacsonyabb jövedelműeket sújtja aránytalanul!

Ekkor még akár örülhettünk is, mert ugyan volt programjuk, aminek épp az ellenkezőjét valósították meg, de az áprilisi választáson már csak azt közölték, hogy: „ Folytatjuk ” ! Nyilván nem véletlenül „ molyoltak ” annyit a választási törvényen, mert meglett az eredménye. A választásra jogosultak 27 %-nak támogatásával, ( 39 % nem szavazott, 34 % pedig nem rájuk szavazott ) a parlamentben 2/3-os többség produkálásához, nem kis jogi és adatkezelési leleményre volt szükség ! Erre talán még Róth Manóék is csettintenének, mert a fülkeforradalmárokhoz képest a „ kékcédulás választással ” csak ipari tanulók lehetnének. Hiába, ez már az „ ámítógépek ” világa.

Sokkal vidámabbak az önkormányzati választástól sem lehettünk. Már az is képtelenség, hogy a választásra jogosultak 34 %-os részvételét sikernek értékeljék ! Milyen „ közösségi döntés „ az, amelyre a választásra jogosultak 66 %-a közönnyel reagál ? Fel sem merül az öntelt és maguktól „ elalélt ” döntéshozóban az, hogy ezeknek a választóknak elege lehet a politikus bűnözők és a velük szimbiózisban élő, joghézagra szakosodott egyéb gengszterek hazudozásából, kártékonykodásából ? Nem kellene bevezetni a kötelező részvételt a válasz-tásokon, ha már ennyi pénzt szórnak el a kampányokra és a választások lebonyolítására ?       ( Európa több országában jól működik ez a rendszer ! ) Az olyan, jövőnket meghatározó döntésekben, ( mint amilyen az EU kolhozba tuszkolásunk is volt ) miért a betájoltak és azok véleménye legyen a mérvadó, akiknek kétszámjegyű az IQ-ja, és/vagy már az óvodában is a muslinca volt a jele ? ( Az ő szavazatuk is egyet ér ! ) Kitől vagy mitől várnak változást azok, akik a négyévenként esedékes választásokon sem nyilvánítják ki véleményüket ? Nekik talán teljesen mindegy, hogy mi történik az országban, a hazánkban ?

Óh, én nem így képzeltem el a rendet. / Lelkem nem ily honos. / Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet aki alattomos. / Sem népet, amely retteg, hogyha választ, / szemét lesütve fontol sanda választ / és vidul, ha toroz. „ Írta József Attila 1935-ben . Vajon miként vélekedne a mai állapotokról ?

Talán együtt ünnepelné a régi-új polgármesterrel, hogy 125 ezer választásra jogosultból 16 ezren ismét bizalmat szavaztak neki ? Ez a „meggyőző fölény ” szerinte annak köszönhető, hogy „ a választók többsége elégedett volt az elmúlt négy évben a munkájukkal „ .Esetleg merengve hallgatná egy bosszankodó megjegyzését, hogy „ ennél rosszabb már nem lehet ” ! Amire csendben dörmögné tömör bajsza alatt: „ dehogynem ”.     Pataki Ferenc