„Petőfi és Ady nyomában”
Észak-Erdélyben jártunk
2010. jún. 3 – jún. 6
A „Napsugaras Ősz” Asszonyklub Egyesület ebben az évben is útra kelt, hogy bővítse ismereteit, szép tájakat lásson, kikapcsolódjon, és mindig jobban összekovácsolódjon barátságban, összefogásban. A négynapos program hihetetlen gazdag volt látnivalókban.
Az Alföldön át rövid pihenőkkel érkeztünk meg Máriapócsra, Kelet-Magyarország neves búcsújáróhelyére. A kegyhely országunknak 300 éve az egyik leghíresebb búcsújáróhelye. Ódákat lehetne zengeni erről a csodálatos görög-katolikus templomról, a könnyező kegyképről, mely összegyűjt ruszinokat, románokat, szlovákokat, magyarokat görög- és római katolikusokat egyaránt. A délutáni órákban érkeztünk meg Szatmárnémetibe, ahol egy kitűnő szállodában – Auróra – foglaltunk szállás, s innen túráztunk az elkövetkező 3 napban. Utunk második napját városnézéssel kezdtük. Szatmárnémeti a Szatmár Róm. Kat. Püspökség székhelye, a püspöki palotában megtekintettük – helyi idegenvezetéssel – a palota nevezetességeit (kápolna, könyvtár, díszterem). Megcsodálhattuk a Székesegyházat, amit előző este többen már felfedeztünk, hiszen Úrnapja révén szívet-lelket megérintő szentmisén vehettünk részt, óriási szatmári hívősereggel egyetemben. Megtekintettük a szatmári reformáció egyik fellegvárát, a Láncos templomot. Ezután az ortodox hívők nem kisebb méretű templomát csodálhattuk meg. A város modern parkja inkább volt érdekesség, mint szép, a letűnt6 rendszer monumentális betonrengetegeivel. A Vécsey ház udvarán fejet hajtottunk az emléktáblánál, ebben az eredeti formájában nemrégen (2007.) helyreállított házban írták alá a Szatmári békét, történelmünk egyik fájó eseménye volt (Rákóczi Fejedelem száműzetése stb.). A koradélutáni órákban elmentünk a magyar emlékhelyekre:
Nagymajtényi sík, fegyverletétel helye – Érdmindszent – Ady szülőháza, Kaplony – Károlyi család sírboltja, Nagykároly – Károlyi kastély (jelenleg teljes felújítás alatt).
Ady szülőházát helyi idegenvezető mutatta be, érdekesség volt, hogy az ő nagymamája volt Ady édesanyjának házvezetőnője egészen haláláig ápolta, gondozta. Így olyan érdekes dolgokat is megtudtunk, amit irodalmunk nem említ. Kaplonyban egy fiatal, kedves ferences barát ízes magyarsággal bemutatta a templomot, majd a Károlyi család sírboltját. Mint mondta 2010. áprilisában volt a legutolsó temetés, egy Amerikában élt leszármazott hamvait helyezték el az ősi kriptába. Utunk harmadik napja igen sok látnivalót tartogatott reggeltől egészen késő estig. Reggeli után Máramaros-sziget környéket, majd a híres szaploncai Vidám Temető következett, ami hihetetlenül érdekes látnivaló volt. Tovább haladtunk Deszére, a híres fatemplomhoz (UNESCO tám. Restaurált ortodox templom). A krácsfalvai szép, míves fakapuk mellett elhaladva utaztunk tovább Koltára, ahol Petőfi és Szendrey Júlia töltötték mézesheteiket. Itt írta a költőkirály a Szeptember végén c. versét. Koltó szinte teljesen magyarok lakta falu, itt találkozhattunk olyan lelkes helyi idegenvezető hölggyel, aki az ősi somfa tövében elszavalt Petőfi verssel könnyeket csalt a hallgatóság szemébe. Ady szobra, a szatmári béke obeliszkje után elhelyeztük Petőfi szobránál is a kegyeleti koszorúnkat. Valamennyien úgy éreztük a kirándulásunk csúcspontjához érkeztünk. Erdélyben élő honfitársainkkal találkozva tapasztalhattuk, mennyire megtartották identitásukat, szép, ízes beszédüket, és igazi MAGYAROK ők. Szívüket-lelküket tették ki értünk az „anyaországbeliekért”. Szállodánkban bőséges reggelit, vacsorát kaptunk – helyi specialitásokkal (parasztcsorba leves, puliszka). A negyedik nap reggelén el kellet búcsúznunk ettől a szép magyar várostól és Észak-Erdélytől. Hazafelé utunkat Mátészalkán, e szép mezővárosban szakítottuk meg, ahol egy kisebb sétát tettünk- Az esti órákban érkeztünk haza. Köszönet az Autópark Kft-nek a minden igényt kielégítő luxus autóbuszért, melyet Kiss Tibor, egy intelligens, tapasztalt vezető irányított. Köszönet és hála Dr. Sárhegyi Erzsébetnek, idegenvezetőnknek, aki ismételten megmutatta micsoda nagy tudással rendelkezik, olyan bájjal, kedvességgel és intelligenciával kísért el bennünket a 4 napon keresztül, ami hihetetlen.
Utoljára, de nem utolsó sorban köszönet klubvezetőnknek Heiszlerné Ancinak, aki szívét-lelkét kitéve fáradt értünk.
2010. június 20.
Vincze Károlyné
egyesületi tag
