Nézek,-olvasok,-hallgatok, s félek.
Mi vár ránk, van-e előre
Vagy a „tömeg” újból visszaléphet,hozott már ilyen örömöt az élet.
Lehet, kell a változás, értem én, de milyen áron,
Kell-e a kapkodás, a mindenáron.
Biztos, rövid távon mindez fontos és jó,
De később több a kár, mint a várható haszon.
Élni kell hagyni most is, mert hosszútávon
A megkopasztott, bármit-vontatók dala
rossz kézben a kelleténél többeket vonzana.
Minimum, éhbér, lehet belőle élni?
Nem igazán, bár a híd alatt nem fogna k rezsit kérni.
Amire kell, alig enni, arra elég,
Na de egy országnak e színvonal elég?
Hangosan, önérzettel verhetjük keblünk,
De a magyar ember ennyit ér nekünk?
Tudás, ész, akarat él itt halommal,
Ki érzi értékét, alig egy alommal.
S mivel a szócső ritkán van jó kézben,
Így vész egy nép, s tehetség a világmindenségben .