No, nem a Magyar–Angol rangadóról van szó, hanem a vasasi srácok búcsúmeccsén ilyen eredmény született a kökényi csapattal szemben. Kicsit sajnáltam a fiúkat, picivel több szurkolót érdemeltek volna az évadzáró buli-meccsükre, de mint utólag kiderült, a Mecsek Rally rendesen keresztbe tett.
A sör hideg volt, a pörkölt ízletes, a srácok nyertek, miközben a hangszórókból a csapat új keletű indulója zengett. Kedves szomszédaimmal igen jól éreztük magunkat. A cikk címe egyébként Schmidt Gyuritól származik, ő lőtte el a 6:3-as poént, miközben a meccs után Mosolyban megkóstoltuk az új narancsos Jägermaistert – szigorúan a Bányász TC egészségére koccintva. A mérkőzés után fiát, Schmidt Robit faggattam, aki a felnőtt csapat kapitányi posztja mellett az egyesület elnökségi tagja is.
– Mesélnél a csapat indulójáról. Állítólag hozzád kötődik!
– Munkahelyemen az irodában a fiatalok egyik nap azzal szórakoztak, hogy a Mesterséges Intelligencia segítségével zeneszámot készítettek. Utánanéztem, hogy működik a program, s egy délelőtt itthon elszórakoztunk a fiammal, Beliánnal. A program segítségével megírtuk a szöveget, amit egy kicsit aztán csiszoltunk, hogy jobban rímeljen, és személyre szabottabb legyen. A szöveghez a program segítségével zene készült – amolyan Azahriah szerű dal. A fiam mondta, hogy ez tök jó, csak kicsit rockosabb lehetne. Hát rockositottuk! S akkor éreztük, hogy igen; ez az!
– Ezt hallottam én is a pályán a hangszórókból, óhatatlanul megdobogtatja az ember szívét. Kanyarodjunk kicsit rád. Honnan a foci?
– Gyerekkor. ’99-ben volt az első igazolásom. Először a pécsi Postás, aztán a PVSK utánpótlása. Ezt követően rövid szünet, majd amikor Szentlőrincre költöztünk, jött Szabadszentkirály. Ezt követően irány Anglia, ahol mind a 13 évet végig fociztam, amatőr szinten. Legelőször, míg a nyelvet tanultam, a munkatársakkal kispályáztunk meló után. Aztán leigazoltam, többnyire helyi, kisebb csapatokhoz.
– Vissza tudod idézni, mi volt gyerekkorodban az első meghatározó meccs, amit láttál a TV-ben?
– A ’94-es VB döntő, mikor Baggio kihagyta a 11-est. Aztán a ’95-ös Fradi BL menetelése. Fradista is lettem, máig az vagyok. Egyébként 1985-ben aznap születtem, amikor megvertük az osztrákokat 3:0-ra, s kijutottunk a VB-re.
– Beszélj, kérlek kicsit a menedzselési munkádról.
– Varga Laci, a szakosztály vezetője „vitte hátán” egyedül a csapatot. Ahogy láttam, ez marha nagy meló volt. Megkérdeztem, miben tudnék segíteni? Párszor lenyírtam a füvet, kimostam a ruhát, aztán átbeszéltük az egyéb dolgokat: erre is szükség lenne, arra is, főleg szerelésre. Megkerestük a támogatókat, ki tudna segíteni – így lett meg a mez. A másik dolog a FB megerősítése volt. Meghirdettünk egy nyereményjátékot, ahol egy dedikált focilabda került kisorsolásra. Közben megszületett az induló, és azt láttuk, hogy van igény az ilyesmire. Ezt követően a rossz idő ellenére 60-an jöttek ki a meccsre. Akkor megéreztem, hogy ez az egész nem csak a fociról szól. Kicsit közösségi tér is. A helyiek össze tudnak jönni. Van büfé, a családok, barátok, ismerősök tudnak beszélgetni. S vagy nézik a meccset vagy nem, nyílván örülünk, ha igen. Úgy látom, faluhelyen egyre kevesebb ilyen lehetőség adódik. Mi ezt is erősíteni szeretnénk.
– Mi a terv? Mivel lennél elégedett?
– Érem vagy 100-150 néző, hiszen a nézőszám is ér annyit, mint az érem. Jó lenne érezni, hogy az emberek szívesen jönnek ki a meccsre!
Kedves Olvasó! Aki még nem halotta az indulót, üsse be a YouTube csatornán, hogy: Vasasi Bányász TC_Múlt nélkül nincs jövő!
Aki meghallgatja, garantáltan kimegy szurkolni.
Hajrá Bányász!
CsL
