KOSSUTH LAJOS AZT ÜZENTE…
A múlt havi újság anyagát már leadtam, amikor egyik szerkesztőtársam jelezte, hogy március 15-ről elfeledkeztünk megemlékezni. Bakker! Nagyon elröstelltem magam, s utólag gyorsan benyomtam két Petőfi verset. A helyi viszálykodás – hogy az a bizonyos Föld milyen formájú? –, felülírt mindent, s elfeledtette velem az egyik legfontosabb ünnepünket, melynek a mottója Petőfi örökérvényű kérdése… Így utólag most bepótolnám a mulasztásom.
Március 14-e délutánján munkaügyben egy pártiroda előcsarnokában ücsörögtem, s miközben vártam a soromra, érdekes kérdés ütötte meg a fülem. „Hány busznyi népet sikerült összeverbuválnod?” Pillanatra olyan érzésem támadt, mintha Kossuth a véres kardot hordozná körbe…
Egy tréfás kedvű várakozó, aki szintén meghallotta, a fülemhez hajolva kérdezte: „Te hol és kikkel ünnepelsz?” Válaszoltam volna, de sorra került és behívták.
Másnap korán keltem és éreztem azt a bizsergetős érzést, ami mindig annak az előjele, ha valami izgalmas dologgal sikerül majd előrukkolnom. Egy olyan település meséjén dolgoztam, melynek a plébániáján 1848-ban két illusztris vendég is megfordult. Az egyiket szívesen látták, a másikat viszont eszük ágában sem volt meghívni – jött az magától. Az egyik Petőfi volt, a másik Windisch-Grätz. Szándékosan úgy ütemeztem a munkát, hogy ezt a bizonyos fejezetet március 15-én vessem papírra.
Kislányom alsós lehetett, amikor az iskolai ünnepségről egy akkora kokárdával tért haza, hogy fél mellkasát beborította. Mikor édesanyjával megláttuk, szikrát sem kaptunk. Mivel elfelejtettük reggel a ruhájára tűzni, kénytelen volt az iskolában megvásárolni, hatalmas adóságba verve magát. Ha lúd, akkor már legyen kövér! – gondolta.
Miután megírtam a fent említett mese-fejezetet, túlcsorduló elbizakodottságomban az járt a fejemben, ha Petőfi olvasná, talán még ő is megveregetné a vállam. Képzeletbeli kokárdám mérete a kislányoméval vetekedett.
Aztán gyorsan elmúlt a magasztos érzés, s maradt helyén a szürke valóság: holnap egy újabb iroda újabb várójában ücsörgök majd. Várakozás közben bőven lesz időm Petőfi kérdésén meditálgatni…
CsL
