Korábban már kétszer elvitt a jó sorsom Kínába – akkor a hagyományos kínai gyógymódokat tanulmányozhattam a harbini egyetemen. Most turistaként érkezve, megismerhettem a két méltán leghíresebb kínai nagyváros csodáit, látványosságait. Az ámulatba ejtő császári paloták, a kínai nagy fal, az újkori felhőkarcolók, gyorsvasutak mellett az egészségmegőrzéssel foglalkozó lényem szemei megtalálták a kevésbé látványos csodákat is és most itt elsősorban ezekről szeretnék mesélni.
Az eltöltött 6-6 nap Pekingben és Sanghajban édeskevés ahhoz, hogy a 20 és 23 milliós nagyvárosok minden csodáját felfedezze az ember, ugyanakkor ezen újság terjedelmei pedig nem teszik lehetővé az ezen idő alatt szerzett sok élmény elmesélését. A Tiltott Városban ( mely a XIV. századtól a kínai császárok lakónegyede volt és nevét onnan kapta, hogy a pórnép oda nem léphetett be) valamint a Tienanmen téren ( mely az 1989. évi diáktüntetések során történt mészárlás szomorú eseménye által lett híres és amely a világ legnagyobb tere) ma a családok közül sokan a hagyományos kínai viseletben sétálnak, fényképezkednek és örömmel fotózkodnak az európai turistákkal. Pekinget a látványosságai mellett a rend és tisztaság, valamint a biztonság jellemzi. Eleinte furcsa európai szemmel, hogy a metrókba, a történelmi nevezetességek színhelyeire csak úgy lehet bejutni, mint a repülőkre felszállni, azaz teljes átvilágítással, de mindez flottul jól szervezetten megy, ahogy a 20 milliós városok élete, közlekedése, mindennapjai is jól szervezettek. Egyszerű, de fontos komfortpélda. A közlekedési útvonalakon, parkokban, emlékhelyeken, étkezdékben, bevásárlóközpontokban, toronyházakban mindenhol kulturált, tiszta és ingyenes illemhelyek vannak. (Bizony elkeserítő élmény volt az a kontraszt, melyet hazaérve tapasztaltam a Balokány parkjában.) A nagyvárosok tágasak, áttekinthetőek, a vonatközlekedés végig a felszín felett emelt pályán, a széles autópályák a felszínen futnak. A metróhálózat gazdagon átszövi a felszín alatti hatalmas tereket. A busz és metróállomások óriási hangárjaiban az esti órákban, amikor gyérül a forgalom csapatokba verődve különböző sportokat űznek az emberek. Látványos példája ennek a lábtollasozás, melyet nem simán rúgnak, mint a focit, hanem kecsesen hátulról sarkallnak. Sikerült egyet visszarúgnom, így ajándékba kaptam egy tollaslabdát, mely a tetején valódi tollakból, az alján pedig mozdítható korongokból áll. Esténként a felszíni terek táncoló párokkal telnek meg, de az egyik bank bejárata előtt egy tornázó fiatalembert videózhattam, aki azért volt számomra roppant érdekes, mert szinte azokat a gyakorlatokat csinálta végig, melyeket mi is a DO-In foglalkozásainkon. Rengeteg fitnesz és pingpong park van városszerte a szabadban, akár forgalmas utak mentén is. Mivel a közlekedés minden eleme elektromos (buszok, autók, motorok, biciklik) tiszta, jó levegő van mindenütt. Sanghajt már kevésbé jellemzik a túlzott biztonsági intézkedések. Igazi élő, nyüzsgő, lélegzetelállító nagyváros vizekkel, tornyokkal, pagodákkal, a tereken hatalmas élővirág szobrokkal, melyeken esténként lézerpillangók szálldosnak. Pécs nagyságú városrészek épülnek hatalmas tavakkal, parkokkal, a tóparton családok piknikeznek gyerekekkel, kutyákkal. A fiatalok bicikliznek, vagy bérelhető elektromos nyitott kiskocsikkal járják körbe a tavat, a parkokat. Itt találkoztam egy csoporttal, akik éppen nevetőjógát gyakoroltak, azaz örömtelien és tartósan hahotáztak. Vidáman pózoltak az én kíváncsi kamerámnak is. Pekingből a Sanghajba vezető 1300 kilométeres utat a 350 kilométer per órás átlagsebességű gyorsvasúttal tettük meg. Mivel a vasút végig emelt pályán fut, a táj jól belátható, és a látvány számomra nagyon tanulságos volt. A városok, melyek mellett elhaladtunk az átgondolt szervezettséget tükrözték. Széles úthálózat, tavak, terek, rengeteg, gombamód szaporodó 20-30 emeletes házak a városok közepén. Kifelé csökkentek a magasságok, még kijjebb földszintes házak, ezektől kifelé pedig a városokat mezőgazdálkodás ( csatornák, tavak, fóliák,gyümölcsösök, gabonaültetvények) szegélyezték. Egyéni gazdaságoknak tűntek, mert nem voltak nagyok a parcellák és nagy munkagépeket sem láttam. Viszont, ahol új területet vontak be a növénytermesztésbe, ott csatornákat is ástak munkagépekkel. Az üzleteikben a saját, környéken megtermelt zöldségeik, gyümölcseik kaphatók. Ez abból is látszik, hogy nem látni hatalmas kamionforgalmat az utakon, mint felénk. Sehol, egyetlen egy gyógyszerreklámot nem láttam. A reklámfelületek a közlekedési pontokon gyönyörűek, ahol nagyon fejlett technikával az ország nevezetességeit, gyönyörű tájait, vidámparkokat népszerűsítik. A kedvencem a metróban a három dimenziós ezüstfényű tekergő sárkány volt, mely szinte érintette az arra járókat. Árubőség van, a közlekedés, a múzeumok, az éttermi étkezés számunkra elérhető áron van, azaz jóval olcsóbb, mint itthon. A kedvezmények bárki számára biztosítottak, az útlevél felmutatásával igazolhattuk az életkorunkat és hatvan év felettiként ingyen, vagy kedvezményesen látogathattuk a legtöbb látványosságot. Nem láttam egyetlen hajléktalant, alkoholistát sem a nagyvárosokban. Nagyon fejlett a digitális rendszerük. A szállodánkban robot volt a londiner, volt ahol a fagyit is robot adta. Mindent a telefonukon, alkalmazásokon keresztül intéznek, az újabb éttermekben már nincsenek étlapok, az asztal sarkán lévő QR kód olvasásával lehet az étlapot megnézni, rendelni és fizetni is. Annál is, aki az út mentén a szőlőjét árulja QR kód leolvasó van. Kommunista diktatúra? Én egy élhető, rendezett, már-már futurisztikus világot láttam.
Szőts Rózsa
