Nagy reményekkel vártuk a bajnokság kezdetét. Új edző irányította a csapatot, Bánfai Béla jól mutatkozott be, mindkét kupameccset sikerült megnyerni. Jó játékosok érkeztek a csapathoz, Batári Róbert, Csordás Attila, Fabula Dániel, Kácsor István, Kendik István, Kisfalvi Szebasztián, Schmidt Róbert, Tóth László nagy erősítést jelentett, és úgy gondoltuk ezzel a kerettel már a középmezőnyben lehet majd végezni. Valami mégsem stimmelt, hamar kiderült, hogy a jó kupaeredmények ellenére sem állt össze a csapat. Sok mindenkinek, sok minden nem tetszett, és az első öt mérkőzésünkből csak az Orfűt tudtuk megverni, négy csúnya vereség mellett. A játékosok egyértelműen megfogalmazták: „Ez nem mehet így tovább, ennek ebben a formában nincs semmi értelme…”. Pontosan emlékszem ezekre a mondatokra. Ennek lett a következménye, hogy Bánfai Bélával megbeszéltük a kialakult helyzetet, és mindketten úgy láttuk, hogy tényleg nincs értelme a folytatásnak. Harag nélkül elköszöntünk egymástól, és újra átvettem a csapat irányítását az őszi szezon végéig. Aztán a visszalévő hat mérkőzésen tudtunk még 8 pontot szerezni, az addig meglévő 3 pont mellé, és így 11 ponttal a 10. helyen zártuk az őszi szezont a tabellán. A téli szünet után három játékos érkezett, Csikós Bence, Horváth Dominik, és Tóth Dániel. A tavaszi szezonban már Batári Róbert, mint játékos-edző irányította a csapat munkáját. Jól indult a szezon, két magabiztos győzelem /Orfű, Olasz ellen/ után jött a Szalánta ellen elbukott hazai meccs, és vele együtt jöttek a problémák is. Nagyon „hangosan” focizott a csapat, rengeteg volt a méltatlankodás, sajnos egymást szidták a játékosok, és a közösen generált feszültség miatt jöttek a nagyarányú vereségek is. Látható volt, hogy történni fog valami, nem lehetett már tovább feszíteni a húrokat, és Kisfalvi Szebasztián úgy döntött, Ő nem kíván tovább tagja lenni ennek a „többnyire ZS kategóriás játékosokból álló csapatnak” – írta facebook hozzászólásában. Barátjával, Csikós Bencével együtt elköszöntek a csapattól. Szerencsére a csapat nem érezte meg nagyon a Szebi gólok hiányát, mert Tóth Dani vezérletével Horváth Dominik, Batári Robi, Haragovics András is betalált az ellenfelek kapujába. Megnyugodott a társaság, és az addigi sok veszekedést, felesleges feszültség keltést elhagyta a csapat, és inkább a játékra figyeltek, és egymást segítve játszottak, aminek az lett az eredménye, hogy az utolsó fordulókban jó mérkőzéseket vívott a csapat. A tavasszal 13 pontot szedett össze a társaság, ami kis fejlődés az őszihez képest, és így 24 ponttal zártuk a bajnokságot. A 10. helyről nem sikerült előrébb kapaszkodni, amit nagyon sajnálok, pedig biztos voltam abban, hogy fel tudunk zárkózni a középmezőnybe. Sajnos az őszi, és a tavaszi szezonban is adódtak olyan problémák a csapat körül, amit magunknak csináltunk, és nehezítettük meg így a saját dolgunkat. Remélem mindenki tanul ezekből a hibákból, és a következő bajnokságban már ilyenekkel nem kell foglalkozni. Jó lenne, ha ez a keret együtt tudna maradni, és a következő bajnokságban végre nyugodt körülmények között össze tudna kovácsolódni, és egy „építkezős” év után, már komolyabb célokat lehetne kitűzni a csapat elé. Mert a mostani keret sokkal többre képes, mint amit a most befejezett bajnokságban mutatott. Kell egy jó nyári felkészülés, két, három jó játékos erősítésnek, és adott lesz a csapat előre lépésének lehetősége. Ezt kell megvalósítani a nyári szünetben!
Varga László