Február első napjaiban nagy örömmel konstatáltuk, hogy az újsággal együtt megkaptuk az ÉRTÉKTÁR 2. kötetét, mely igazán igényes, és nagyon szívmelengető olvasmány!
Biztos vagyok benne, hogy úgy mint jómagam, mindhárom település lakói megtalálták a számukra kedves helyi, jelenlegi és valaha volt épületeket, nevezetességeket, és személyeket, akiket a kiadvány bemutat.
Így fájó nosztalgiával néztem a régi vasasi iskolámat, melynek a helyén ma játszótér ill. a Szent Borbála park áll. Aztán a Duzzasztó, Dervend ahova sokszor kirándultunk, és sajnos megsemmisült. Sajnos egyre nagyobb a valószínűsége, hogy előbb-utóbb a Legényotthon is erre a sorsra jut, hacsak valakinek nem támad valami okos ötlete, annak hasznosítására!
Nagyon jó érzés végignézve az Ipar és mezőgazdaság: a TSZ, a Kendergyár, a Betonüzem régi képeit, de a jelenlegi neves épületek: a felújított vasasi evangélikus, és katolikus, a szép új hirdi református templomokat. Csodálkozva és megelégedéssel néztem a somogyi Kodály gyönyörűen felújított épületének képét, hisz emlékeimben még a korábbi állapot élt! Mert vasasiként is nagyon lehet örülni a másik két „testvértelepülés” gyarapodásának és szépülésének!
Ragyogó szép képekkel mutatja be a könyv a civileket, klubokat, egyesületeket! Köszönet érte!
A könyv közepén a térkép valóban nagyon rendhagyó és egyedi! Kár hogy az elején látható nagyon régi képek alá nem jutott hely az épületek megnevezésére, hogy hol is vannak, vagy voltak? Hiába kutatok az emlékeimben én is csak 2 képet ismertem fel, pedig hát korom szerint…..talán ismernem is lehetne.
A Művészeti csoportoknál azért hiányolom – az első kötetben sincs említve – a Vasasi Szalonzenekart, mely (nem 5 évig, hanem) több mint 50 évig működött, előbb a Bányászotthonban, majd a Berzében, Huba tanár bácsi vezetésével, jómagam 20 évig voltam a zenekar hegedűse.
Talán lehetne még találni valakit, aki többet tud a vasasi egykori sportéletről is, mert nem csak a foci létezett! Nagyon kiváló volt a kézilabdasport is, férfi és női egyaránt! A bányásznapok pedig (erre nagyon emlékszem) nem múlhattak el, bokszmérkőzések nélkül!
Őszinte meghatódással olvastam el az egykori tanáraimról írtakat: Huba Jánosról, aki több generációban ültette el Vasason a zene szeretetét, Feld tanár úrról, akivel én is – a képen látottakkal egyezően- sokat palántáztam a gyakorló kertben, és aki a vasasi nyúltenyésztés nagy mentora volt. Kabar Feri bácsiról, aki kisiskolás koromban az iskola igazgatója volt. Samu bácsira, mint az iskola úttörőcsapatának vezetőjére emlékszem, szigorú, tekintélyt parancsoló ember volt. Kistamás Gyuszi bácsi történelemtanárom volt, és a Szalonzenekar zongoristája, így nem csak tanáromként volt szerencsém ismerni, és szeretni.
És talán érdemes lenne – ha lesz még egy következő kiadvány is valaha- megemlíteni a Temesi házaspárt is, akik szintén fiatal korukban kerültek Vasasra tanárnak. Itt éltek és Karcsi bácsi az iskola igazgatója, és évtizedekig a Szalonzenekar oszlopos tagja volt, mint klarinétos, felesége Margit néni pedig gyerekek százaival szerettette meg a magyar irodalmat és nyelvtant.
Borzasztóan örültem a Gál strand képeinek, én is ott tanultam meg úszni, és nagy csodálkozással olvastam a hirdi kutyastrandról! Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen létezik, de nagyon jópofa dolog, a kutyák és gazdik nagy örömére.
Összességében nagyon szerencsések vagyunk, hogy elkészült ez az újabb kiadvány !
Reméljük lesz még ilyen pályázat, (és így keret is) hogy az Értéktár tovább is éljen és bővüljön, persze ehhez jó lenne ha az olvasottak-látottak hatására a településeink lakosai emlékeikben kutakodva megosztanák azt, ami még kimaradt esetleg, hogy ne vesszenek feledésbe !
De ehhez kell egy olyan fantasztikus csapat, mint a KO-BE-KO, akik ezt nekünk – nagyon komoly erőfeszítésekkel, szervezéssel és munkával – ilyen formában megőrzik és közreadják!
Ezért hálásak vagyunk!
Nagyszerű olvasmány, mindenki nevében tisztelettel köszönjük !
Kisné Hering Irén
Jószerencsét Asszonyklub vezetője
