Mint a korábbi években, most is megszerveztük a Vidéki Hangulat Tábort, melynek fő bázisa a Kobeko volt. A csapat tagjaival tematikusan építettük fel a hetek eseményeit, hogy hasznos, élményekkel teli nyári szünetet biztosítsunk a résztvevőknek. Első sorban a helyi gyerekeknek szerettünk volna kedveskedni a programokkal, de érdeklődés illetve igény nem nagyon merült fel, annak ellenére sem, hogy szinte harmadannyi áron ajánlottuk táborunkat. Köszönhető ez annak, hogy a Vasasért Egyesület elnöke, Berényi Zoltán képviselő úr közben járt annak érdekében, hogy Önkormányzati támogatást kaphassunk.
Ebben az évben 4 x 1 hetes turnusukat szerveztünk, különböző korosztályokkal, lányokkalfiúkkal vegyesen. Voltak visszatérő gyerekek, akik jó hírünket vitték ismerőseiknek, barátaiknak, így egy pár helyi gyermek mellett jöttek hozzánk Pécs belvárosából,
Uránvárosból, Nagykozárból, Szemelyről, Barcsról, Kozármislenyből és Gyódról is.
A hétfő ismerkedéssel kezdődött. Névtáblákat készítettünk, amit ki is díszítettek a gyerkőcök, majd laminálás után nyakba akasztottuk, hogy így gyakorolhassuk egymás nevét. A továbbiakban különböző memória-kirakós-kártya- illetve társasjátékok közül választhattak a gyerekek. Könyvtárunkban kódfejtős feladatot is kaptak, melyet ügyesen meg is oldottak. Az újonnan beszerzett légvár nagyon izgatta a lurkókat, örömmel vették birtokba azt is. A művelődési ház udvarát boldog, felhőtlen nevetés töltötte be, megtörve az egyébként máskor oly csendes helyet. Ebéd után a Lukács- tónál fagyiztunk, majd a játszótéren folyt tovább a nap.
Keddenként a Dombay- tóhoz mentünk. Jókat fürödtünk, jégkrémeztünk, úsztunk, játszottunk, várat építettünk a „ dagonyába „, amit el is neveztünk, sőt körbe is virágoztunk. A szabadban eltöltött idő után, szinte a „ vasat is megették volna „ a gyerekek, annyira jó étvágyuk volt.
Szerdánként a Kóta Lovardába látogattunk el. Voltak, akik nagyon élvezték és voltak, akik kezdetben félve közelítettek az állatokhoz, de végül mindenkinek sikerült közel kerülni a lovakhoz. Az ő nyugodtságuk, a gondozójuk hozzáértése, a környezet szépsége, ápoltsága, a házigazda vendégszeretete meghozta a kedvünket, így fájó szívvel hagytuk el a portát. Ebéd után egészségvédelem keretében előadót hívtunk, hogy a gyerekek szintjén bemutassa, megtanítsa, gyakoroltassa az újraélesztés technikáját, a félrenyelés elhárítását illetve a segítségkérés formáit.
Csütörtökönként a Mecsextrém Parkba vittük el srácokat. Ennek a programnak is nagy sikere volt. A bobozás, a kötélpálya a legfelkapottabb, de nagyon szerették a trambulint, a bikát, a mosógépet, a gokartokat, a csúszdákat, a fánkot és még sorolhatnánk! Nem nagyon volt olyan, amit ne próbáltak volna ki. A nap végén kellemesen elfáradva, kimerülve tértek haza.
Péntekenként tábori olimpiát rendeztünk. Sorversenyekben, ügyességi versenyekben küzdhettek a gyerkőcök egymással, illetve csapatokban is összemérhették erejüket, tudásukat, gyorsaságukat. Előkerültek a görkorik, rollerek, labdák, karikák és egyéb kinti játákok.
Minden délután a kézműveskedésé volt a főszerep. A kreatív gondolkodás, a különböző tevékenység határtalanul jött elő. Ennek keretében készítettünk szélforgót, babaruhát, repülőt. Festettünk kagylókat, csigákat, amikből képet alkottunk. Kézlenyomatokkal napocskát csináltunk, dugónyomdával díszítettünk, dobozt hajtogattunk, fejformára gombot varrtunk. Vékony lemezből formált szívecskét dekoráltunk, majd felfűztük, azóta is díszíti könyvtárunkat.
A hét zárásaképpen emlék pólókat festettek a táborosok. Előre kivágott sablonnal, textilfestékkel dolgoztunk, majd saját ötleteiket is felhasználva mintázták a ruhadarabokat. Nagy örömmel húzták magukra, álltak be a fotózásra.
A gyerekek hangulata, a szülők mosolya, hálája – egy szóval, a visszajelzések azt mutatják, hogy érdemes ezt csinálni! Reméljük, úgy érezzük, sikerült ezeket a napokat tartalommal megtölteni.
Köszönjük mindazoknak, akik a sikerhez hozzájárultak: a gyerekeknek és szüleiknek, akik bizalommal hozták hozzánk őket, az Anikó boltnak, a Mosoly Sörözőnek, hogy friss , ízletes étkekkel láttak el bennünket, Kóta Lászlónak és csapatának, a 400 ágyas klinika dolgozóinak és nem utolsó sorban munkatársainknak, akik ebben az olykor nehéz, de mégis szép és hálás feladatban helyt álltak.
Szűcsné Erika
