Napjaink egyre fontosabb témája a klímaváltozás, klímaválság. Július folyamán sokan részt vettünk a műanyagmentes kihívásban, pártolói és kritikusai is egyre többet írnak, beszélnek a témáról. Hallottunk biztosan a médiákban híreket a klímaváltozás, a környezeti katasztrófa aggasztó méreteiről. Pl.: Szomjazó indiai városok; 28 ezer fajt fenyeget kihalás; felgyorsult az esőerdők pusztulása; olvad az északi sark, évi 2,2 métert emelkedik a tenger; rekordmelegek Alaszkában, Szibériában; láthatjuk a fotókat a műanyag szemétbe fulladt, élőhelyük tönkretételétől csontig soványodott, haldokló állatokról; esztelen vegyszerezés miatti méh, madárpusztulásokról, és folytathatnám még bőven a sort. Mi közünk hozzá, nem a mi házunk ég -–mondjuk. A másik érv szokott lenni a közömbösségünkre, hogy „mit tehetnék pont én?”… Biztosak lehetünk abban, hogy mi megússzuk, hogy bennünket mindez nem érint? És valóban nem tehetünk semmit?…Ne reménykedjünk külső megváltásban. Mindig az első fecske csinálja a nyarat, mert utána jön a többi. Ha mindenki a másikra vár, hogy ő kezdje, örökké ülni fogunk a szakadék felé tartó pályán. Az állam legfeljebb kivet egy újabb adót (sorolhatnám ezeket is a végtelenségig: környezetterhelési díj, környezetvédelmitermék-díj, útadó, benzinadó, stb.) és kaszál, mi pedig fizetünk, közben pedig belefulladunk a szemétbe, a talajunk, vizeink kimerülnek, vegyszerektől, gyógyszerektől mérgezettek. Tényleg valóra válik az indián bölcs jóslata?: „Majd ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, kifogja az utolsó halat is, akkor rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni.” Ma már a fizika legmodernebb ága – a kvantumfizika – is azt állítja, hogy a világunkat mi teremtjük, a gondolataink, azok minősége meghatározó, a jelenünk és a jövőnk formálója. A változás bennünk, a fejünkben, a döntésünkben kezdődik. Azzal, hogy nem fogadjuk el, hogy ennek így kell lennie. Végiggondoljuk, mi múlik rajtunk, és meg is tesszük a szükséges lépéseket a változáshoz. Ha hétmilliárd ember naponta csak egy szemetet vesz fel, egy műanyag zacskóval kevesebbet használ, évente egy fát ültet el, az már jelentős változás globális szinten. A teljesség igénye nélkül, gondolat- és cselekvésébresztőül néhány javaslatot adok a következőkben a változás/változtatás útján való elinduláshoz. Nem nagy dolgokra van szükség, egy kis átgondolással, szervezéssel jelentősen tudjuk csökkenteni az ökológiai lábnyomunkat. Vigyünk a pékárunak, zöldségféléknek használt függönyből, vagy finom vászonból varrt zsákot. Könnyű, kis helyigényű, mosható (nálunk – a Napüdvözlet Egyesületnél – kapható, ha nem vagy ügyes kezű). A tejfölös-, jégkrémesdobozok kiválóan alkalmasak arra, hogy a húsboltban ebbe kérjük rakni a vásárolt árut, és a hűtőben, fagyasztóban a tárolás is jobb ezekben, mint a műanyag zacskóban. Figyeljük folyamatosan, milyen csomagolóanyag használható újra, azt tegyük félre, vigyük magunkkal a következő vásárláshoz. Mindig legyen a kézitáskánkban, kocsinkban egy jó erős, de könnyű szatyor, néhány doboz, amit bármikor elővehetünk. Ha étterembe megyünk, legyen nálunk kis doboz a maradéknak, amiben elhozzuk. Mondjunk le a palackozott ásványvízről. Legyen nálunk mindig egy trendi kulacs (jó minőségűek kaphatók), így ha megszomjazunk, nem kell venni ásványvizet, üdítőt. Kerüljük az olcsó üdítőket, tele vannak cukorral, ízfokozókkal, közük sincs a gyümölcshöz. A csapvíz, ha 3-5 literes üvegben néhány órára napra tesszük, sokkal egészségesebb lesz, mint a műanyag flakonban ki tudja meddig tárolt, utaztatott ásványvíz. Komposztáljunk! Ne szállíttasuk el a zöldhulladékot, hogy utána megvegyük virágföldként, tápanyagként. Szappant használjunk tusfürdők helyett. Tisztább, természetesebb, jóval kevesebb csomagolást igényel. Spóroljunk a vízzel – használat közben gondoljuk végig, mekkora érték, kincs, amit csak úgy elfolyatunk, lehúzunk a WC-n. Próbáljunk meg olyan élelmiszereket vásárolni, melyek nem nyüzsögnek a mesterséges adalékanyagoktól. Az organikus élelmiszerek nemcsak egészségesebbek, de elkészítésük sem károsította a környezetet. Ha tehetjük, legyen konyhakertünk. A saját magunk termesztette növényekből készült étel nemcsak egészségesebb, de jó érzéseket is ébreszt. A kertészkedés egészségre gyakorolt hatásai elvitathatatlanok. A háztartásban használjunk a reklámozott, drága termékek helyett ecetet, citromsavat, mosószódát, szódabikarbónát, mosószappan. Nemcsak olcsóbbak, de a hatásfokuk is nagyjából ugyanaz. Ráadásul a környezetet is sokkal, de sokkal kevésbé terhelik. Együnk kevesebb húst! A nagyipari állattenyésztés egészségtelen, kegyetlen és nagyon környezetszennyező. Manapság tényleg rengeteg húst eszünk, sokkal többet, mint amennyire valójában a szervezetnek szüksége lehet.
Mutassunk pozitív példát. Ennél többet nem is tehetünk a környezet védelmében. Rajtunk múlik! Ha mi változunk, változtatunk, a világ is változik.
Szőts Rózsa
