HÁROM NAP LENTIBEN ÉS KÖRNYÉKÉN

rpt

HÁROM NAP LENTIBEN ÉS KÖRNYÉKÉN

A Hirdi-i Napsugaras Ősz Asszonyklub Egyesület tagjai április 14-16.között három napos kiránduláson vettek részt 39 fővel.
Április 14-én reggel 7 órakor indultunk. Első állomásunk Somogyvámos Krisna völgy. Többen már jártak ebben a színes és illatos világban, de jó páran most találkoztunk először a „Krisna tudatú” hívők életével és szokásaival.
Idegen vezetőjük sok érdekeset mesélt vallásukról és életvitelükről. Zárt közösségben élnek, saját BIÓ farmjukon termelnek meg mindent, amire szükségük van. Gyermekeiknek saját óvodát és iskolát tartanak fent. Húst nem esznek, de fő istenük Krisna, aki a főoltáron helyezkedik el naponta 11. fogásos ebédet kap. Aki esetleg mélyebben is szeretett volna megismerkedni a különös vallással, és életvitellel könyveket is vásárolhatott. Még szakácskönyveik is voltak. Boltjukban pedig kekszek, sütemények, gyógynövény krémek, kézműves csecsebecsék voltak megvásárolhatók.
Ezután indultunk Lentibe a „Thermal Hotel Balance” nevű 4 csillagos szállodába, ahol egy külön teremben fogadtak minket, ismertették a szállodai és gyógyfürdős lehetőségeket, kiosztották a már elkészített szoba kártyákat, majd egy pohár pezsgővel vagy narancs lével kínáltak meg bennünket jó pihenést kívánva. Miután elfoglaltuk szép, tágas, erkélyes szobáinkat sokan meglátogattuk a gyógyfürdőt, ahova természetesen korlátlan belépőt is kaptunk. A szálloda 4. emeletén pedig a szálloda wellness részlege /wellness medence, masszás és különböző szaunák, friss gyümölcs, forró tea és ásványvíz/ várta a vendégeket. Délután fél 4-től-4-ig friss sütizéssel kedveskedtek minden szállodai vendégnek.
Este 6-9-ig lehetett vacsorázni az étteremben az Asszonyklub részére fenntartott asztalok mellett. A svédasztalos kínálatokból „mi szemnek, szájnak ingere” alig győztünk válogatni, hiszen mindent még végig kóstolni sem bírtunk.
Április 15-én Svédasztalos reggeli után, amely újra a „bőség kosara” volt, 20 fővel indult a busz Ausztriába Riegersburgba ahol a Zotter féle családi csokoládégyárat néztük meg. Zotter József 1993-ban alapította az üzemet. Már akkor úgy tervezte és alakította ki, hogy látogatható legyen. Minden munkafolyamat látható legyen kezdetektől a befejezésig. Először a vetítő teremben egy kisfilmen láthattuk a kakaó bab termesztését, szedését, tisztítását, szárítását, csomagolását, majd a csokoládé alapanyag szállítását a gyárba. Több országból történik a beszállítás, de Peruból érkezik a legtöbb csoki alapanyag. Ezután indult az üzemlátogatás. Kaptunk egy kis kanalat cserépből és egy telefonhoz hasonló készüléket, melyen magyarul hallgathattuk meg az ismertetést arról a helyről ahol éppen jártunk. Az egyes látnivalók meg voltak számozva és a magnón azt a számot megnyomva hallhattuk már a gyártás egyes részleteit. A látogatók egy kb. 1,2-1,4 m. széles üveg folyóson közlekedtek , ahonnan rá látni a munkafolyamatokra. Az üvegfolyosó mindkét oldalán kb. 1,5 méterenként voltak felállítva olyan edények, amelyekből meg lehetett kóstolni, amit gyártanak. A különböző országokból származó 120 C-on fokon pörkölt kakaó babok kóstolásával kezdődött. Itthon ha kakaóport vásárolunk, vagy a pénztárcánkhoz, vagy a gyártóhoz igazítjuk vásárlásunkat, de igazán ott jöttem rá, hogy a különböző országokban vagy termőterületeken termelt kakaóbab íze más és más. Mind kakaó ízű és mégis mind más, pedig ugyanazon a hőfokon pörkölik. Ezután következett az étcsokoládék kóstolása. A 10 %-ostól ,a 100 %-osig. Aztán a tej csoki a különböző ízesítők /karamell, kávé, málna, eper, erdei gyümölcs stb. a folyós dolgokat a tartály csapja alá tartott kiskanálba csepegtettük, a száraz dolgokat egy kar meghúzásával szintén kiskanálba eresztettük és úgy kóstoltuk. Ezután következtek a kész csokoládék a különböző drazsék, ízesített csokoládék, a praliné és még sok-sok minden kóstolni való. A végén pedig a bolt, ahol még mindig volt bőven kóstolni való finomság, vásároltunk is az üzem termékeiből. Sokunk szerint ezt az élményt kár lett volna kihagyni.
A településnek egy gyönyörű vára is van, ami egy magas sziklára épült. A gyárlátogatás után busszal elmentünk a vár közelébe is, amit szintén érdemes lenne megnézni, de most erre már nem, volt időnk, és jó párunknak már ereje sem.
Délután 4-5 között értünk vissza szállásunkra és vacsoráig ismét fürdés következett.
Április 16-án reggeli után 10 órakor összecsomagolva elhagytuk a hotelt és Szlovénia felé vettük az utat. Dobornakba mentünk egy orchidea trópusi kertbe. A kert 1500 négyzetméter területen bontakozik ki. A hatalmas üvegházakban egzotikus növények sokasága, pálmafák, orchideák, páfrányok, sok-sok flamingó virág minden féle színben, tavacskák stb. Az üvegházak megtekintése után mindenki az eladó orchideák között válogatott, hiszen a belépő árának felét beleszámították a vásárolt virág árába, aki nem vásárolt cserepes virágot az is kapott egy szál orchideát /több virággal/, így hát virág nélkül senki nem jött ki.
Ekkor kezdtem gondolkodni, hogyan fogjuk épségben hazahozni a rengeteg virágokat? Ezt a kérdést a gépkocsivezetőnk rutinosan megoldotta. Biztosan tudta már, ha ide jön, sok virágot kell hazaszállítania. Ezért a busz csomagtartójában el volt készítve 2 virág láda, melybe bele állíthattuk a virágokat. S mivel a pénztárnál a belépőjegyek hátára mindenki ráírta a nevét és a jegyet a virágok csomagolására tűzték, mindenki megtalálta a sajátját így semmit nem lehetett összecserélni.
A kis városka üzletében még mindenki vásárolhatott Húsvéti tojásokat és édességet.
Mielőtt elindultunk Dobronakból hazafelé, itt köszöntük meg Ancikának a kirándulás szervezését és lebonyolítását egy cserép fehér orchideával.
Hazafelé utunkat Zalaegerszegen a Mária Magdolna romai katolikus templom megtekintésével zártuk. A templom gondnoka fogadott bennünket, majd egy rövid ismertetőt olvasott fel a templom történetéről, freskóiról, szobrairól. A templom hangsúlyos eleme az ún. Aranyos Mária oltára. A templombelső restaurálása nem régen történt a freskók világos színt kaptak. A templom déli oldalán került 1998-ban elhelyezésre a templom egykori plébánosának, Mindszenty József hercegprímásnak a bronz szobra. Búcsúzóul mi is énekeltünk.
Mikor pedig már Pécshez közeledtünk Ancika köszönte meg a gépkocsivezetőnknek Zilai Zoltánnak az udvariasságát, kedvességét és nem utolsó sorban biztonságos utazásunkat. Mi pedig tapssal és éljenzéssel köszöntöttük Őt.
Végezetül mivel a nagy hétben voltunk minden résztvevőnek Békés Húsvéti Ünnepet kívánt és mindenki kapott egy apró húsvéti csomagocskát.
Este 8 óra körül érkeztünk haza, ismét sok élménnyel és ismerettel gazdagodva.

Békei Ernőné
Napsugaras Ősz Asszonyklub