EGY HÉT NYARALÁS A RAB SZIGETEN
A Napsugaras Ősz Asszonyklub tagjai már tavasszal elhatározták, hogy idén beiktatnak egy tengerparti nyaralást. Persze mindenki szereti a tengert, vagy az időpont, vagy más családi körülmények miatt nem tudtak eljönni.
Így aztán szeptember 1-én egy 20 személyes Mercedes kisbusszal, 20 fővel indultunk el Horvátországba. Nyolc házaspár és négy egyedül álló tagtársunk nevezett be a kirándulásra.
Hajnali 4 órakor indultunk Barcs felé, 398 km megtétele után már megláttuk a tengert, de még kb. 60 km-t kellett utazni a szállásunkig.
Horvátországban a tengert sok-sok apróbb és nagyobb sziget tarkítja sok lakatlan és sok lakott is. Egyik ilyen sziget Rab szigete volt az úti célunk. A sziget 85 km hosszú, 15 km széles és több település van rajta. Központja Rab városa. A mi szállásunk Loparban volt apartman házakban. Apartmanunktól kb. 200 méterre volt a tengerpart. Utunk először sík terepen vezetett, majd felfelé jó magas hegyeken, alagutakon és szerpentineken kanyarogva értük el a tengert. A hegyekről elmondhatatlanul szép kilátás nyílt a tengerre. A partot elérve kompjárat vitt a szigetre kb. 15 perces út, majd még pár kilométer autóút után megérkeztünk Lopárba.
Miután szállásainkon kicsit kicsomagoltunk és elhelyezkedtünk, már indultunk is, hogy a tengerben csobbanjunk egyet. Holminkat a homokos, parton letéve már indultunk is a vízbe, amely csak lassan mélyült. Először csak bokáig, majd térdig és 150-200 méter után ért derékig és mellig. Így ez a partszakasz ideális fürdőhely a gyermekes családoknak is, mivel a gyerekeknek sem veszélyes a fürdés és nagyon szép homokvárakat lehet építeni. Volt is pár építve melyeket mi gongosan kikerülve mentünk a vízbe.
Másnap busszal Rab városába kirándultunk. A mediterrán kis városban először csoportosan sétáltunk végig. A régi kőből épült házak között lépcsökön, sikátorokon lehetett közlekedni mivel a hegyoldalban épült. Amikor felértünk a templomhoz akkor láttuk milyen mélyen van alattunk a tenger, amely a kék szín sokféle árnyalatában pompázott alattunk, minél mélyebb annál sötétebb kék. Pálmafák árnyékában ülve gyönyörködtünk a leánderek, kaktuszok, babércserjék és egyéb meleg tűrő virágok színes kavalkádjában. A város legmagasabb pontján lévő kilátóból szinte az egész szigetet beláttuk.
A városnézés után szabadprogram következett így aztán egyénileg ki-ki felfedezhetett még további látnivalókat is.
Sokan ajándékokat is vásároltunk. A város főterén egy teraszos szép vendéglőben kávéztunk, fagyiztunk és megkóstáltuk a Horvát sört is.
Délután 3 órakor indultunk vissza a szállásunkra. Ezután ismét fürdés következett.
A további napokon már közös kirándulás nem volt csak közös lubickolás. Természetesen egyénileg vagy kisebb csoportokban sétáltunk a városban. Egy kisebb csoport hajókirándulásra is benevezett.
Egyik nap egy parti vendéglőben együtt ebédeltünk. A bátrabbak megkóstolhatták a tenger különböző állatait/tintahal grillezve, sütve, makréla sütve, tengeri durbincs és sügér sütve olíva olajjal és az általuk finoman készített különböző halhoz készített öntetek/persze aki ilyeneket nem akart kóstolni hagyományos ételek közül is választhatott.
Az idő nagyon szép volt minden nap tudtunk fürdeni a tengerben, igaz első három éjjel volt egy kis zivatar, de reggelre már verőfényes napsütésre ébredtünk. Ez alatt a pár nap alatt is szép színünk lett a napon. Gyorsan lejárt az időnk, de sok-sok szép emlékkel gazdagodva tértünk haza szeptember 7-én este.
Ismét jól éreztük magunka ezen a közös kiránduláson. Haza érve természetesen megköszöntük Ancikának és Hildának a szervezést és a gépkocsivezetőnknek, Balázsnak a nyugodt és biztonságos utazást.
Békefi Ernőné
Napsugaras Ősz Asszonyklub
