Hova tűntek az állatok!

A minap postára mentemben be-be néztem az udvarokba és kutyákon, macskákon kívül egy portát kivéve, semmilyen jószágot nem láttam, és ez elgondolkodtatott! A fejemben végigfutottam a temetőtől a határ utcáig és meg kellett állapítanom, hogy valóban nincs lovakon kívül szinte semmilyen haszonállat sem. Vajon hogy alakult így a helyzet? Hova lettek a baromfik, disznók, tehenek? Az elmúlt 20év alatt teljesen eltűntek! Mik lehetnek az okok melyeknek ez lett a következménye! Már bent álltam a hivatalban várva a soromat/csekkbefizetés/és megpróbáltam magyarázatot találni. Arra gondoltam nem éri meg állatot tartani, nem lehet eladni, drága a takarmány, sok velük a vesződség! Ezek mind megfelelő indokok is. Azonban én nem ezeket tartom az igazi oknak azt gondolom, a fő ok a mi lustaságunk. A többi csak magyarázat magunkkal szemben, amellyel megnyugtatjuk a lelkiismeretünket. Nem akarjuk tudomásul venni, hogy hozzászoktunk a kényelemhez és egyszerűen fogyasztói társadalom lettünk. Pedig lehet, hogy át kell értékelnünk az életünket. A mai nehéz helyzetünkben talán új értelmet kaphat ez a családi költségvetést kiegészítő tevékenység. Nem gondolom, hogy versenyképes vállalkozás lenne a nagyüzemi tartással szemben, de ne is ez legyen a cél. Arra viszont jó lehetőséget biztosítana, hogy egészséges élelmiszert állítsunk elő családunk részére. Ne felejtsük, el azok vagyunk, amit megeszünk. Nem tisztem kampányolni a multik által forgalmazott élelmiszerek ellen, de azért megjegyzem: a nagy kereskedelmi láncok kizárólag nagyüzemi módszerekkel előállított élelmiszert forgalmaznak.

Az így termelt élelmiszerek, nagy valószínűséggel tartalmaznak olyan anyagokat, amelyek a hatékonyságot növelik és még engedélyezettek is, de miután ez nem természetes tartásmód nem tudhatjuk, hogy hosszútávon okozhat-e egészségügyi problémákat. Az egészségügyi problémákon túl, indok lehet a tartás mellett az is hogy az általunk termelt élelmiszer sokkal ízletesebb és a munkával töltött idő is szerezhet jó élményeket. Nem mellékes az sem, hogy a jelentkező költség ugyan rendszeres, de viszonylag csekély és még a jó érzés is kárpótol, hogy a családdal és magunkkal is jót teszünk. A felesleget el is lehet adni, ezzel is javítva büdzsénket. Leszoktunk az állattartásról, veteményezésről, a gazdaboltban nem takarmányt és vetőmagokat vásárolunk, hanem macskatápot. A macska sem kergeti az egeret, mert hizlaljuk a táppal. Még sok helyen megvan a lehetőség, javaslom, használjuk ki.

Az elmélkedésnek vége szakadt a postás hölgy elvette a pénzt én pedig megkaptam az igazoló szelvényt. Hazafelé ballagva arra gondoltam: mennyire más lehetne az életünk, ha nem mindig arra várnánk, hogy majd helyettünk valakik megoldják a problémát, hanem ahogy a mondás is tartja:

„Minden ember a saját sorsa kovácsa” és végre kezünkbe vennénk a sorsunkat.

Ja, és nem mellesleg nem a multik zsebeit tömnénk.

Kóta László