Indiai élmények
India egy jóginak olyan, mint a futónak a Marathon. Legalább egyszer az életben meg kell lennie. Szőts Rózsa, a Napüdvözlet Egyesület vezetője, jógaoktató, kipipálhatta bakancslistájáról Indiát, hiszen nemrég 3 hetet töltött a Jóga fellegvárában. Akik nem voltak ott az élménybeszámolóján azok kedvéért megkértük őt meséljen az olvasóknak élményeiről.
Hány év jógázás után ébred fel az emberben a vágy, hogy Indiába menjen?
Nem vagyok egy világjáró típus, sokáig úgy éreztem, hogy egy hétnél több távollétet nem engedhetek meg magamnak a munkahelyi, családi és az egyesületi elfoglaltságaim miatt. Egyébként is –gondoltam -a huszadik század jellemzője, hogy kirajzottak a keleti bölcsek, mesterek nyugatra, ezért már helyben is megkaphatjuk tőlük a vágyott tudást. Így tanulhattam 2008-2009-ben Pécsen Sri Vijay Anandtól, mely képzés valóban az életemet meghatározó élmény volt. Azonban, minél jobban elmerültem a jóga tanításaiban, filozófiájában, úgy egyre erősödött bennem a vágy, hogy megismerjem azt a földrészt, azokat az embereket, és legfőképp azokat a szent helyeket, ahol és akik a mai kornak megőrizték az emberiség univerzális bölcsességét. Amikor megszületett bennem az elhatározás, minden földi és égi segítséget megkaptam az utazáshoz. Így indultam el Dubai-on, Delhin keresztül, a Himalája lábához, ahol a Gangesz kikanyarog a hegyek közül, Rishikeshbe, a jóga fellegvárába február közepén az itthoni télből az ottani télbe (az utóbbi +26 C-fok).
Hogy élnek az emberek Indiában?
Erre a kérdésre korrekt válasz adni nem tudok, mert csak nagyon kis részét láttam Indiának. Annyit azonban tapasztaltam, hogy sűrűn, stresszmentesen és spirituálisan. Számunkra elképzelhetetlen az a tömeg, ami a nagyvárosokat, forgalmasabb utakat, „autópályákat„ jellemzi. Nem tudom, hogy vannak-e közlekedési szabályaik, de esélytelen lenne azoknak érvényt szerezni a hömpölygő tömegben, ahol tehenek, sisak nélküli motorosok (legalább két utassal), kamionok, kézikocsik és buszok folyamatos dudaszóval, index nélkül, minden irányból jönnek. Ugyanakkor a közlekedés mégis működik rendőrök, közlekedési lámpák, trafipaxok, büntetések nélkül. Minden járművön van egy kis oltár a kedvelt istenségüknek, azon friss virág és mosolyogva, sokszor csak néhány centis oldal és követési távolsággal haladnak az áramlattal, mint a seregélycsapat a levegőben, valami láthatatlan erőre hagyatkozva. Nem láttam balesetet. Az előbb említett ráhagyatkozás, ráhangolódás okán a sofőrök hihetetlen biztonsággal vezetik a rozzant magánbuszaikat a forgalmas városokban és a Himalája egysávos, korlát nélküli szerpentinjein. Eleinte riadoztam, szörnyűködtem, de egy idő után én is ugyanazzal a teljes lelki nyugalommal utaztam a tuk-tukokon ( 3 kerekű motoros riksákon) és zörgő buszaikon, mint ők. Megtapasztalhattam, hogy India a szélsőségek országa. Nyomor, igénytelenség, szépség és rendezettség egyaránt és egymás mellett is jelen van. Az ashram (spirituális gyakorlásra szolgáló közösségi tér), ahol három hetet eltöltöttünk Szvámi Ráma által alapított, és 150 főnek ad szállást, tanítást, gyakorlási lehetőséget, étkezést. Folyamatosan érkeznek ide a világ szinte minden pontjáról a tanulni vágyók. Szvámi Rámáról azt tudhatjuk, hogy hat éves korától magas szintű tudást és beavatást kapott a Himalája kolostoraiban és barlangjaiban élő mesterektől, majd fiatalon nyugatra jött, itt több egyetemet végzett és több könyvet írt a jóga és a nyugati pszichológia kapcsolódási pontjairól. Tudományos kísérletek alá vetette magát Amerikában és a rajta végzett, dokumentált vizsgálatok bizonyították először, hogy a jógát ( magas fokon) gyakorló személy képes befolyásolni az életfunkcióit ( szívritmusát, agyhullámainak, légzésének intenzitását, hőmérsékletét). Amikor teljesítette a küldetését, hazatért, a Himalájában élő szegények orvosi ellátására kórházat, a transzcendentális tudás átadására pedig két ashramokat alapított, ezek egyikébe érkezhettem én. Végtelen hálát érzek ezért a lehetőségért. Az ashramélet békés és lélekemelő. A belső környezet paradicsomi volt. Hangulatos kis 3-5 személyes lakóházakban laktunk a tetejükről gyönyörű sárga virágok csüngtek le a földig. A pálmafasorok közt az üde zöldben rengeteg szebbnél szebb virág. Gondozott tehenek a patakparton, a banánfák és a cukornádak mindenfelé, mint a gaz sarjadtak. A kapun kívül viszont teljesen más kép tárult elénk. Por, szemét és igénytelenség. A közvetlen környezetükben és a személyes megjelenésükben az emberek többnyire tiszták, de az utak, útszélek, parkok jórészt elhanyagoltak. Néhol ugyanakkor nagyon szép, igényes lakóházakat, szállodákat, parkokat láttunk. Elképzelhetetlen mértékű építkezés folyik Indiában. Gombamód szaporodnak a 10-20 emeletes házak a városokban, épülnek az autópályák, hatalmas beton talapzatokon álló utakon igyekeznek a nagyvárosi közlekedést megoldani. Szervezettség, szabályozottság ezen a területen sem látható, mégis haladnak. Kísérőnk nagy tisztelettel és elégedettséggel beszélt India jelenlegi államfőjéről, Narendra Modiról, aki a korábbiakkal ellentétben nem korrupt, és akinek többek közt az is köszönhető, hogy az ENSZ 2014-ben június 21-ét jóga világnapjává nyilvánította. Ennek keretében minden évben ezen a napon nagyszabású rendezvényeket, jógaünnepeket tartanak. (ENSZ főtitkára szerint a Nemzetközi Jóganap eszköz a jóga holisztikus előnyeinek hirdetésére. Közleményében a főtitkár hangsúlyozta, hogy a jóga hozzájárulhat a nem fertőző betegségek elleni ellenállóképesség feljesztéséhez, de emellett eszköz a kommunikációban: segíthet tiszteleten alapuló kapcsolatokat kialakítani a különböző közösségek között.) Elkötelezett az elnök abban is, hogy megtisztítsa a szeméttől Indiát. Mint megtudtuk, korábban pálmalevélbe csomagoltak, abból készített kis tányérokból ettek és ezek eldobásával visszaadták a természetnek újrahasznosításra a göngyöleget. De a nyugati csomagolástechnika jött, az évezredes mozdulat maradt, így megtelt műanyag szeméttel az ország. Érthetetlenül álltam azon jelenség előtt, hogy bár tél volt, ami az évszakot illette, de egyszerre és egy helyen is jelen volt minden évszak a természetben, azaz lombja vesztett fa mellett virágzott a másik, a harmadik gyümölcsözött, a negyedik sárgult. Ugyanígy a vetések is, egyszerre aratják és ültetik is a cukornádat, rizst és a többi gabonát. Amerre jártam, mindenfelé a max. kisüzemi mezőgazdálkodás volt a jellemző. Delhiben a házak közti néhány négyzetméteren is zöldellt a rizsültetvény, de ami igazán meglepő volt számomra, a Himalája óriási, végeláthatatlan területei közel háromezer méterig teraszosan műveltek. A spiritualitás és a vallási tolerancia teljesen átszövi az ottani életet minden szinten. Az egyszerűbb emberek formaságok szintjén gyakorolják a vallást, míg a magasabb kasztbeli és tudatossági szinten élők értik és élik a szertartások szimbolikáját, energetikáját.
Minden indiai jógázik?
Abban az értelemben, hogy törekszenek a természettel harmonizáló életmódra, kiegyensúlyozottak, szeretetteliek és tisztelik a Teremtőt valamilyen formában, igen. Aki lemondott életet él, azaz házasság, munka, vagyonszerzés helyett a spirituális útkeresést választja, azt tisztelik és alamizsnával segítik. Cserébe áldást, szertartásokat kapnak, melyeknek nagy jelentőséget tulajdonítanak.
India után másképp tartasz jóga órát?
Szvámi Ráma a jógának azt az irányzatát ( Himalája Jóga Tradíció) alapította meg, melyben a meditáció a leghangsúlyosabb elem. A jóga ászanákat úgy és csak annyira gyakorolják, amennyire az a csendes elmélyülést leginkább segíti. Így nem végeznek nehezen kivitelezhető, nagy hajlékonyságot igénylő gyakorlatokat, hanem un. ízületek és mirigyek tisztítását célzó mozdulatsorokat. Ezeket végeztük napi kétszeri alkalommal, majd ezt követően légzőgyakorlatok következtek, utána pedig reggel és este is egy-egy órás csend-meditáció. Megtapasztalhattam, hogy nincs a világon semmiféle gyógy és egyéb szer, semmi, semmi, ami a belső csendnél nagyobb erőt képvisel. Ennek a belső csendnek, szépségnek, harmóniának a megtapasztaltatása, az ide eljutás segítése kap nagyobb hangsúlyt a jövőben a jógaoktatásomban.
Mit adott Neked ez az út?
Indiába általában azért mennek az emberek, hogy a megoldatlanságaikra, vagy az őket foglalkoztató un. honnan, hová és miért kérdésekre választ kapjanak. Én is kérdéssorral érkeztem. És úgy jöttem haza, hogy nem válaszokat kaptam, hanem megszűntek, feloldódtak, lényegtelenné váltak a kérdések.
Köszönjük, hogy megosztottad velünk nem mindennapi élményeidet. A beszámolódból úgy tűnik van mit tanulnunk az indiaiaktól és érdemes bárkinek elkezdeni a jógát, ha békére és harmóniára vágyik testben és lélekben egyaránt. Kívánunk sok sikert a munkádban és a jógaoktatásban.
Tóthné Dobos Éva
