15 éves a vasasi Jószerencsét Asszonyklub

15 éves a  vasasi Jószerencsét Asszonyklub

(emlékezés  Baumgartner Sándornéval a klub megalakulásáról)

 

Kedves Ilikém, meséld el hogy is  jött létre a klub?

 

  • Tulajdonképpen Budapesten a BDSZ. Öregek napi ünnepségén került először szóba őszén hogy  milyen nagy szükség lenne mindenütt a  bányászözvegyek  összefogására. Így került sor az elhatározásra nálunk is, 2001. januárjában,  az éves szakszervezeti beszámoló ülés után  a vasasi  asszonyklub létrehozására.

 

Kik voltak az alapító tagok és hogy indultatok?

 

Mint már említettem  a bányászasszonyaink és egyben szakszervezeti tagjaink, akik         akkor még  fiatal 50-es – 60-asok voltak, tele energiával, tenni akarással és ők lelkesen üdvözölték az ötletet. Így az első  összejövetelünk 2001. jan. 27-én volt, kb. 20 fővel, ahol engem kértek fel  a vezetésre,  és elhatároztuk, hogy  kéthetente szombaton jövünk össze délutánonként.

 

Mivel töltöttétek  az időt, mi volt a program?

 

  • Az első időben főként a találkozások öröme jelentett sokat, beszélgettünk, énekeltünk, és állandó program lett,  hogy megünnepeltük egymás névnapját is. Soha nem maradhatott el  a közös éneklésünk sem, de  nem volt ritka az sem, hogy táncra perdültünk egymással, hisz  akkor még „fiatalok” de  legalábbis 15 évvel fiatalabbak voltunk!

Volt-e valami erkölcsi vagy anyagi támogatás?

 

  • Hivatalos támogatás nem volt. Az akkori képviselőasszonyunk Tóth Mihályné biztosította  a Berzében a helyet, és  az ünnepeinken  személyes részvételével támogatott bennünket, hisz  nagyon sokszor volt ünnepi szónokunk is.
  • Anyagi támogatást elsősorban „személyes kapcsolat” alapján kaptunk az akkori megyei közgyűlés elnökétől, dr Kékes Ferenctől (50-50 ezer Ft-ot) aki ezer szállal kötődött a bányához, a bányászathoz  – származása kapcsán.

 

A későbbiekben ez a támogatás hogy alakult?

 

  • A Pákolitz Művelődési Házban működő  Kulturális  Egyesületen keresztül  pályázhattunk mi is, mint civil  klub, így sikeresen nyertünk többször is (100-150-200 ezer) az önkormányzattól.  Szép lassan  berendezkedtünk, felszerelkeztünk, (TV. videó, magnós rádió, sörpad- asztal,  meg poharak, abroszok stb, minden ami kellett a klubnapjainkra) De ezekből a pénzekből jutott  a bp-i  Parlamenti látogatásra is,  és a drávai, meg a balatoni kirándulásra is.

 

Milyen emlékeidet említenéd még meg?

 

  • Nagyon sok szép emlék van a szívemben, lelkemben: a nőnapok, az anyák napják, karácsonyok, a  felvilágosító előadások, a bányásznapok,  és sok olyan megmozdulás ahol mi, az asszonyklub,  ha csak a személyes részvételünkkel is, de  mindig igyekeztünk  a bányászlétet, a bányászhagyományokat hirdetni, és őrizni. De nagyon szép emlék az is hogy  az akkori vezetésnél  „jegyeztek” bennünket, hisz sosem  feledkeztek meg rólunk. ( pl.nőnapok alkalmával egy szál virág mindig jutott.)
  • És hát a farsangi „ jelmezbáljaink” , ahol a sok meglett asszony  mint  megannyi óvodás gyermek titkolózva, boldogan készültek  az ötletes jelmezeikkel!

 

És a későbbiek hogy alakultak?

 

  • Hát az idő nem állt meg, az évek múltak, az iskolaközben korábban csapatostul vonuló asszonyhad már  inkább buszra ült, úgy jöttek a klubnapra,  a  táncok is  elmaradtak,   csökkent az aktivitás.  Engem közben 2007-ban felkértek a vasasi szakszervezet vezetésére, és így már a két tisztség meghaladta erőimet.  A klubot  Kovács Nándorné és Hering Pálné vezették tovább utánam.
  • És örülök, hogy most  személyedben megint egy 60-as vette át klubot,  és remélem hogy  –  a kor miatt kicsit nehezebb körülmények közt,-  de  még sokáig állni fog a klub, és,  még az én 80-on felüli alapító tagjaim  is sokáig  élvezni tudják az együttlét örömét. Ehhez kívánok nektek sok sikert és jó egyészséget elsősorban!

 

Én  pedig  Ilikém ígérem, hogy mint utódok,  – már nem mint  bányászfeleségek, hanem mint bányászlányok, –  igyekszünk   az örökséget továbbvinni  és  megőrizni.  Köszönöm  az interjút.

 

Kisné Hering  Irén

klubvezető