15 éves a vasasi Jószerencsét Asszonyklub
(emlékezés Baumgartner Sándornéval a klub megalakulásáról)
Kedves Ilikém, meséld el hogy is jött létre a klub?
- Tulajdonképpen Budapesten a BDSZ. Öregek napi ünnepségén került először szóba őszén hogy milyen nagy szükség lenne mindenütt a bányászözvegyek összefogására. Így került sor az elhatározásra nálunk is, 2001. januárjában, az éves szakszervezeti beszámoló ülés után a vasasi asszonyklub létrehozására.
Kik voltak az alapító tagok és hogy indultatok?
Mint már említettem a bányászasszonyaink és egyben szakszervezeti tagjaink, akik akkor még fiatal 50-es – 60-asok voltak, tele energiával, tenni akarással és ők lelkesen üdvözölték az ötletet. Így az első összejövetelünk 2001. jan. 27-én volt, kb. 20 fővel, ahol engem kértek fel a vezetésre, és elhatároztuk, hogy kéthetente szombaton jövünk össze délutánonként.
Mivel töltöttétek az időt, mi volt a program?
- Az első időben főként a találkozások öröme jelentett sokat, beszélgettünk, énekeltünk, és állandó program lett, hogy megünnepeltük egymás névnapját is. Soha nem maradhatott el a közös éneklésünk sem, de nem volt ritka az sem, hogy táncra perdültünk egymással, hisz akkor még „fiatalok” de legalábbis 15 évvel fiatalabbak voltunk!
Volt-e valami erkölcsi vagy anyagi támogatás?
- Hivatalos támogatás nem volt. Az akkori képviselőasszonyunk Tóth Mihályné biztosította a Berzében a helyet, és az ünnepeinken személyes részvételével támogatott bennünket, hisz nagyon sokszor volt ünnepi szónokunk is.
- Anyagi támogatást elsősorban „személyes kapcsolat” alapján kaptunk az akkori megyei közgyűlés elnökétől, dr Kékes Ferenctől (50-50 ezer Ft-ot) aki ezer szállal kötődött a bányához, a bányászathoz – származása kapcsán.
A későbbiekben ez a támogatás hogy alakult?
- A Pákolitz Művelődési Házban működő Kulturális Egyesületen keresztül pályázhattunk mi is, mint civil klub, így sikeresen nyertünk többször is (100-150-200 ezer) az önkormányzattól. Szép lassan berendezkedtünk, felszerelkeztünk, (TV. videó, magnós rádió, sörpad- asztal, meg poharak, abroszok stb, minden ami kellett a klubnapjainkra) De ezekből a pénzekből jutott a bp-i Parlamenti látogatásra is, és a drávai, meg a balatoni kirándulásra is.
Milyen emlékeidet említenéd még meg?
- Nagyon sok szép emlék van a szívemben, lelkemben: a nőnapok, az anyák napják, karácsonyok, a felvilágosító előadások, a bányásznapok, és sok olyan megmozdulás ahol mi, az asszonyklub, ha csak a személyes részvételünkkel is, de mindig igyekeztünk a bányászlétet, a bányászhagyományokat hirdetni, és őrizni. De nagyon szép emlék az is hogy az akkori vezetésnél „jegyeztek” bennünket, hisz sosem feledkeztek meg rólunk. ( pl.nőnapok alkalmával egy szál virág mindig jutott.)
- És hát a farsangi „ jelmezbáljaink” , ahol a sok meglett asszony mint megannyi óvodás gyermek titkolózva, boldogan készültek az ötletes jelmezeikkel!
És a későbbiek hogy alakultak?
- Hát az idő nem állt meg, az évek múltak, az iskolaközben korábban csapatostul vonuló asszonyhad már inkább buszra ült, úgy jöttek a klubnapra, a táncok is elmaradtak, csökkent az aktivitás. Engem közben 2007-ban felkértek a vasasi szakszervezet vezetésére, és így már a két tisztség meghaladta erőimet. A klubot Kovács Nándorné és Hering Pálné vezették tovább utánam.
- És örülök, hogy most személyedben megint egy 60-as vette át klubot, és remélem hogy – a kor miatt kicsit nehezebb körülmények közt,- de még sokáig állni fog a klub, és, még az én 80-on felüli alapító tagjaim is sokáig élvezni tudják az együttlét örömét. Ehhez kívánok nektek sok sikert és jó egyészséget elsősorban!
Én pedig Ilikém ígérem, hogy mint utódok, – már nem mint bányászfeleségek, hanem mint bányászlányok, – igyekszünk az örökséget továbbvinni és megőrizni. Köszönöm az interjút.
Kisné Hering Irén
klubvezető