Hird harangjai

 

 

Íródott özv. Rákos Lajosné, néhai falukrónikás emlékére.

 

Bevezető

 

A harang megszólaltatása figyelmeztető jelzésül imádságra, istentiszteletre való összejövetelre vagy valamilyen baj (vihar közeledte, tűz stb.) hírüladására szolgál. Bevezetése Sabianus pápaságának (604 – 606) idejére nyúlik vissza. A harang az említett funkciók ellátására megszentelése vagy megáldása után válik alkalmassá.

 

A harangozási szokások koronként és helyenként eltérőek voltak és ez most is így van. A ma embere a hagyományoknak megfelelően általában reggel, délben és este hallja a harangok hangját. Reggel 5 vagy 6, vagy 7 órakor. Délben Hunyadi János 1492-es nándorfehérvári győzelemre emlékeztetve. Este, télen 7-kor, nyáron 8 órakor szólalnak meg a templomok harangjai. Hangjukat hallatják még az Istentiszteletek alkalmával. A szertartás megkezdése előtt egy órával az elsőt, a hívogatót, fél órával később a másodikat, az egybegyűjtőt és a szentmise kezdetekor a harmadikat, amelyet beharangozásnak hívnak. A szertartás alatt az evangélium felolvasásakor és úrfelmutatásakor szintén szól a harang, és hallható a körmenet idején is. Egyes vidékeken a szertartás befejeztét is harangzúgás jelöli, és kíséri a híveket az otthonukba. Valakinek a halálhírét adja tudtul a kis-vagy lélekharang. Hirden, ha férfi a halott, akkor a harangozást kétszer, nő esetében egyszer, csöndítés gyanánt megszakítják.

 

A régmúltban az ellenség közeledtének hírére vagy természeti csapás idején (árvíz, tűzvész, jégeső) félreverték, megkongatták a harangot. Szintén szokásban volt, hogy a harangszó alatt a nők keresztet vetnek magukra, a férfiak levették kalapjukat és legalábbis felfohászkodtak. A hagyomány úgy tartja, hogy a harangszó véd a démonoktól, elűzi a viharfelhőt, megszünteti a járványt (pestist).

 

Volt és meglevő harangjaink

 

A legrégebbi 1735-ben készült. Ma is megvan, az ófaluban, az egykori iskola melletti haranglábnak nevezett harangtoronyban található. Használaton kívüli harang. Teste a Szentháromságot és a Jó Pásztort ábrázolja. Fenti részén koszorús disz látható. Átmérője 26, magassága 20 cm. A harangot Berényi Zsigmond pécsi segédpüspök 1736. szeptember 9-én szentelte fel Pécsett, hat más település (Birján, Ellend, Nagykozár, Olasz, Regöly, Udvard) harangjával együtt. A kisharangról Bereck János plébános 1917-ben egyebek között a következőket jegyezte fel: „A harangocska eredetét homály fedi, a nép nagy ragaszkodással csüng rajta. Állítólag egy árvíz hozta volna ide a régmúlt időben, de erről írásos adatok nincsenek.” Hasonlóképpen fogalmaz Pesti János a Baranya megye földrajzi adatai című könyvében; „A harangláb kisharangját a monda szerint az árvíz hozta, és a vakok harangjának mondják. Hangja messze elhallatszik, és jelzi a vakoknak az estét.”

 

A harang a régi templomhoz (amely valaha a ma ótemetőnek nevezett helyen állt) tartozó haranglábból még Szepesy Ignác pécsi püspök 1829. július 16.-ai látogatása előtt kerülhetett az első iskola melletti haranglábba. A látogatásról készült jegyzőkönyv ugyanis nem említi. Mai helyét azonban csak az 1800-as években foglalta el.

 

A másodikat, amely már nincs meg 1792-ben öntötték a Szent Kereszt tiszteletére. Súlya 360 font (202 kg) volt. Öntője, öntési helye és egyéb jellemzői ismeretlenek.

 

A harmadik, szintén hiányzó harang 1798-ban öntetett, Szent Rókus és Szent Sebestyén tiszteletére. Súlya 210 font (118 kg) volt. Öntőjének, öntési helyének kiléte és egyéb jellemzői ugyancsak nem ismertek.

 

A negyedik, ma a templom tornyában levő harangot a felirata –„JOHANNES FISCHER GOSS MICH IN 5 KIRCHEN 1799” – alapján Fischer János öntötte Pécsett 1799-ben. Tömege a visitatio canonicáról (püspöki látogatásról) felvett jegyzőkönyv szerint 109 font (61 kg), a historia domusban (a plébánia fontosabb eseményeit tartalmazó ún. háztörténet) 56 kg. Átmérője 46 cm, az Öntödei Múzeum Budapest, harang adatbázisában 47 cm. Palástján, attribútumaikkalSzent Flórián és Szent Borbála domborképe látható.

 

Az ötödik, már meg nem levő harang felirata: „FRANCISCUS MILLNER FUDIT ME ANNO 1802”, azaz Millner Ferenc öntötte 1802-ben. Érdekessége, hogy az öntőjére és az öntési idejére vonatkozó latin nyelvű felirat mellett, német nyelvű feliratot, „HERR HEINRICH EINLIGSFELD MICH HAT GEKAUFT HAB GEKOR 712 UND WIEG” (Eilinsfeld Henrik úr vette. Mért súlya 712 font.) is tartalmazott. Négy relief (dombormű) is látható volt rajta, ezek: Szűz Mária a kis Jézussal, a Szentháromság, Szent Henrik és Szent Dorottya. Kilogrammra átszámított súlya 399, a rekvirálásáról szóló jegyzőkönyvben 375 kg.

 

„GEGOSSEN VON PETER WEINBERT 5 KIRCHEN A. 1837” Magyarul: öntötte Weinbert Péter Pécsett 1837-ben felírat volt olvasható a hatodik harangon. A Szent Családot, Szűz Máriát, Szent Józsefet és Jézust, koszorúdísszel körülvéve, valamint két angyal alakját ábrázolta. 104 kilogrammot nyomot és az ófaluban a haranglában volt elhelyezve.

 

A hetediket „ÖNTÖTTE RUEPPRECHT JÁNOS PÉCSETT 1863”-ban. Rajta a Szentháromság, Szűz Mária megkoronázása, egy férfialak, mellén a nappal, Jézus a keresztfán, oltári szentséget imádó férfiszent és I. H. S. domborítások voltak láthatók. Súlya 117 kg volt. A szinte azonos súlyuk alapján joggal feltételezhető, hogy a harangot az 1798-ban öntött harang helyébe vásárolták.

 

A nyolcadikat „ÖNTÖTTE RUEPPRECHT TESTV. ÉS TÁRSA RUDLE IGNÁCZ PÉCSETT 1911”–ben. Domborművei: Jézus szíve, a Jó pásztor és Szűz Mária Jézussal, valamint az alsó részén koszorús dísz voltak. A harangot az 1792-ben öntött harang pótlására vásárolhatták. Ezt a feltevést támasztja alá a rekvirálásáról felvett jegyzőkönyvben feltüntetett 195kg-os súly, amely az 1792-ben öntött harang súlyától (202 kg) alig tér el.

 

A kilencedik harang az ófaluban, a haranglábban található. Felírta: „ÖNTÖTTÉK: SELTENHOFER FIAI HARANGÖNTŐ GYÁRÁBAN SOPRONBAN / HIRD RÓM: KATH. HITKÖZSÉG 1926 / 4970 SZ”. Egyetlen domborképe Szűz Máriát ábrázolja. Súlya 100 kg. A harang működtetését 2010-ben motorizálták. Erről lásd e lap 2010. áprilisi számát.

 

Kiegészítések és megjegyzések

 

Nem véletlen, hogy Hird régi, 1730 körül a középkori templom romjain megépült Szentháromság templomának első, 1735-ben készített harangja a Szentháromságot ábrázolja. (Az 5. és a 7. harangon szintén megtalálható volt.)

 

Vasason, az 1780-as évek elején kezdték meg a kőszén bányászását. A településen templom nem volt (csak 1926-ban készült el), ezért a bányászok és a hívek Hirdre jártak istentiszteletre. Így hát az sem a véletlen műve, hogy az 1799-ben öntött harangra a bányászok védőszentje Szent Borbála dombor képe került.

 

A negyedik és a hatodik harang öntóje, Pécs régen használatban volt német nevét Fünfkirchent (Öt templom) rövidítve „5 KIRCHEN”-ként tüntette fel.

 

A második, a harmadik, a negyedik és az ötödik harang a kezdetekben az ótemetőben a régi – torony nélküli – templom mellett álló haranglábban teljesített szolgálatot. Később az 1839-ben elkészült mai – szintén a Szentháromságról elnevezett – templomba kerültek át.

 

Ugyanezen harangokat Petheő József (1731 – 1809) felszentelt püspök (nem megyéspüspök) áldotta meg, míg az 1926-os soproni öntésűt, egyházmegyei hatósági engedéllyel, Bereczk János hirdi plébános benediktálta1926. május 24-én,pünkösd másnapján.

 

Az 1792-ben és az 1798-ban készült harangot nagy valószínűséggel az 1848 – 49-es forradalom és szabadságharc idején hadi célra felhasználták. Hiányukat a hívek igyekeztek pótolni, ezért 1911-ben illetve 1863-ban másik harangot vásároltak. Hasonlóképpen új harangot vettek az 1837-ben öntött helyett, 1926-ban.

 

Az első világháború idején több harangot is be kellett szolgáltatni. Az 1917. február 17-ei átvételükről felvett Bizottsági jegyzőkönyv és a velük kapcsolatos iratok adatai alapján az 1802-ben, az 1837-ben és az 1911-ben készült harangok váltak a világégés áldozatává. 1918. január 11-én pedig az 1863-ban öntött harang jutott ugyanarra a sorsra, mint korábban a társai. Az 1917-es átadás – átvételéről a jegyzőkönyvet átadóként Bereczk János plébános, Rüll János esküdt és Hirth János templomgondnok, átvevőként Vajda Ödön mérnök-hadnagy írta alá. Az elvitt harangok után az állam kilógrammonként 4 korona kártalanítást fizetett.

 

Az I. világháborúban a legkisebb – vallási célokat szolgáló – harangot, a II. világháborúban pedig azt, amelyeknek a legnagyobb külső átmérője 25 cm alatt volt nem kellett beszolgáltatni. Így a ma is meglevő harangok megmaradásukat részben kicsiny voltuknak köszönhetik.

 

A harangok öntőiről

 

Az ötödik harang öntőjéről, MillnerFerencről csupán azt lehet tudni, hogy a18. – 19. században élt és 1799-1832 között Budán volt harangöntő.

 

Egy családi hagyomány bontakozik ki a szemünk előtt, ha sorba szedjük a Pécsett készült harangjaink öntőit. a) Petrovich Ede történész, pap véleménye szerint az első harangot Winter Antal Mihály, Winter János Mihálynak, a legrégibb ismert pécsi harangöntő mesternek az apja önthette. b) A negyediket FischerJános (†Pécs?, 1801), aki legkésőbb 1780-ban vette át apósa Winter János Mihály műhelyét. c) A hatodikat Fischer János második felesége, Katarina új férje, Weibert Péter, aki 1802-től tevékenykedett. d) Halála után második felesége, Arnold Klára folytatta férje mesterségét, míg leánya, Mária 1850-ben férjhez nem ment Ruepprecht Jánoshoz (1823 – 1910). Az ő műhelyében készült a hetedik harang. e) A nyolcadikat RuepprechtJános fiai – Nándor (†1905) és István (†1901) – halála után Ruepprecht Testv. és Társa Rudle Ignác néven,a cégbe benősülőRudle Ignác (1857. dec. 14. – 1932?) készítette.

 

A kilencedik harangot a soproni Seltenhofer dinasztia műhelyében öntötték. Az öntöde alapítója legidősebb Seltenhofer Frigyes (I.) (1789-1846) volt. Mesterségét leszármazottai, idősebb Seltenhofer Frigyes (II.) (1817-1903), majd Ifj. Seltenhofer Frigyes (III.) és Lajos (1886-tól 1919-ig), majd 1919-től 1945-ig a legifjabb Seltenhofer Frigyes gyakorolták. Cégük, 1886-tól Seltenhofer Frigyes és fiai, 1903-tól pedig Seltenhofer Frigyes fiai néven működött.

 

Víz hozta-e?

 

A víz hozta kisharang története talán mégis igaz lehet? Honnan hozta a víz és hogyan kerülhetett vízbe? A fizika törvényeire figyelemmel, miként lehetséges, hogy a víz egy távolabbi helyre vitte?

 

A monda lehetséges magyarázata. Egy meghatározhatatlan napon a vihar az Öreggátként ismert patak közelében álló, rossz állapotú temetői haranglábat feldöntötte. A több napig tartó kiadós eső a harangocskát az őt tartó faállvánnyal (vagy annak egy részével) együtt a megáradt patakba görgette (de az is lehet, hogy a természeti erők hatására rögtön a patakba esett), onnét aztán a víz a mostani helyének közelébe sodorta. A harang számára a harangtartó állvány anyaga és mérete biztosította a vízben való fennmaradást és a továbbvitelt.

 

Szinte kizárt, hogy a harang a leírt módon jutott oda, ahová. Egész egyszerűen átvitték az egyik helyről a másikra.

 

A történetnek mégis lehet valós alapja. Az elmúlt századokban Hirden, több malom is működött. (Ma is ismeretek: az Alvári, a Dénes, a Schmidt, stb. malmok.) A malmot a patak vize működtette. A malomban folytatott tevékenységből haszon származott. A haszonból nemcsak megélhetésre, hanem harangra is jutott. A harangot molnár vehette, vagy hatással volt a sorsára. (Az ötödik harangról tudott, hogy malomtulajdonos, molnár vette. Ha áttételesen is, de valószínű, hogy az ófalu neki köszönheti első harangját.) Ennek okán adta, adhatta a nép a „víz hozta” találó titulust a kisharangnak, amelynek nem fizikális, hanem átvitt értelme van.

 

Rátkai Antal

 

 

Forrásmunkák:

Baranya megye földrajzi adatai I. kötet Pécs, 1982. Szerkesztette: Pesti János

Dávidné Bajor Ágota: Szentek jelképtára Új Ember Kiadó 2004

Harangrekvirálási iratok – Pécsi Püspöki Levéltár

Harang rekvirálással kapcsolatos jogszabályok

Historia Domus – A hirdi plébánia fontosabb eseményeit tartalmazó ún. háztörténet

Magyar Harangok http://www.magyarharangok.hu

Magyar Katolikus Lexikon http://lexikon.katolikus.hu

Magyar Néprajzi Lexikon Akadémiai Kiadó, Budapest 1977-1982

Öntödei Múzeum Bp. harang adatbázisa

Petrovich Ede: Adalék a pécsi harangöntő műhely történetéhez A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve Pécs, 1973.

Visitacio canonica – Szepesy Ignác pécsi pp.1829. július 16-i hirdi látogatásáról felvett jegyzőkönyv