Mottó:” Elég, ha az ember elhiszi, hogy léteznek angyalok, elég, ha szüksége van rá, és akkor megmutatkoznak, mint a hajnal első fénye.” /Paolo Coelho/
Amikor ezt a szót meghalljuk”angyalok”, legtöbbünknek a templomi oltárképek, művészi festmények jutnak eszünkbe: hosszú fehér ruhás alakok, kisebb vagy nagyobb hófehér szárnyakkal.
Hittanórán is előkerült ez a téma. Vannak-e ma is angyalok, vagy csak a bibliában? A gyerekek arcán enyhén kétkedő mosoly. Ma amikor már a óvodások is tudják, hogy ki vette a karácsonyfát, ki díszíti fel…
Azt viszont kevesen tudják, hogy az angyal szó azt jelenti: küldött. Isten küldi a szülőt, nagyszülőt, hogy az Ő szeretetét tolmácsolva adja át az örömöt-másoknak. Elküldi az embereket, hogy az örömhírt/az evangéliumot/ továbbítsák a földön mindenkinek. S mi lehet az igazi örömhír: egy jó szó, egy segítő kéz, ami felemeli a nehéz táskát, ami átöleli a bizonytalanul közlekedőt.
A kétkedés eltűnik a gyerekarcokról, sőt, az egyik hangot is ad, hogy megértette és átültette a valós életbe:
„Akkor Katinka néni is angyal, mert mindig lesegíti Klári nénit a lépcsőn!”
Azóta is sűrűn találkozom angyalokkal. Angyal volt az az idős asszony, aki balesetem után naponta kivette a postámat, és az ajtó melletti kaspóba tette, hogy véletlenül se kelljen lépcsőt másznom. Angyal az az őszülő úr, aki minden vasárnap autóval visz a templomba, és másnaponként látom az én angyalomat, aki mosolygós arccal jön, fáslizza a lábamat, bevásárol kiváltja a gyógyszereimet -köszönöm-ért. És angyalok azok a piros ruhás fiúk, akik sámlit raknak elém, hogy könnyebben felülhessek a kisbuszba, ahonnan „Jöjjön drága!” felkiáltással, szinte a hónuk alá csapva, állítanak szilárd talajra.
Kedves Olvasók! Ti nem szoktatok találkozni angyalokkal? Javaslom, figyeljetek kicsit oda, s ne a szárnyaikat keressétek, hanem a szívüket, amibe az isten a küldetést beleplántálta.
De még jobb lenne, ha-nem csak így karácsony táján- mindegyikünk megpróbálna angyal lenni. Ettől lenne szebb a Karácsony, sőt az egész életünk is.
Áldott karácsonyt kíván: Korcsmárné Weyse Klára
