Hajrá Pécs(-Hird)!

 

 

Hát! – ezen is túl vagyunk. Túléltük!

Már éppen ideje, hogy vége mert egy régi igazság szerint: Akkor a legbüdösebb a sz.r ha keverik. Hát még ha dobálják is.

Reménykedjünk, hogy öt évig most nyugodtan telhetnek a napjaink, hiszen „haladhatunk tovább azon az úton, amin elindultunk”. Csak az ne a mi utcánk legyen, mert ott annyi kátyú van, hogy csak lépésben lehet haladni. Igaz eddig sem a fejlődés sebességéről voltunk híresek itt a nagyváros peremkerületén.

Örülünk neki hogy Pécs az elmúlt négy év alatt annyit szépült amennyi négy újságban fért csak el. Keresgettem hátha rólunk is szól a történet, de sajnos még az apró betűs részben sem találtam meg. Igaz hogy a mi kis újságunkban (kicsi is, nem is színes, De a miénk) is volt ilyen egész oldalas beszámoló, hogy az elmúlt négy évben mi változott a kis településünkön. Örüljünk ennek is, csak ez akkor lenne igazán nagy öröm, ha nem négy esetleg nyolc év termése lenne, hanem néhány hónapé.

Ha kiszámolnánk, hogy a három év alatt mennyi építményadót fizettünk a városnak – amiből nem kaptunk vissza semmit – ebből olyan faluházat építhetnénk, ami arra fordul, ahonnan a Nap süt. Ehelyett a mostani Faluháznak nevezett épületünk – ahol elég kevés rendezvényt lehet megtartani a helyszűke és elhelyezkedése miatt – is csak egyre rosszabb állapotban van, mert hiszen tudjuk a választ: nincs rá pénz. (Csak érdekességképpen: Szabolcsfaluban a régi iskolát felújítják közösségi épületnek pályázati pénzből, aminek az összege: 100 millió)

A mi kis településünk négy éves költségvetése közel hat millió forint volt, amit elég gyorsan el lehetett osztani, igaz néha nem értettünk egyet, de ennyi pénzen nem volt érdemes vitatkozni. Összehasonlításképpen: a városháza ennyi pénzét bérelt volna évente kávéautomatákat, csak idő előtt botrányszaga lett a dolognak.

Ennyi kis „zsebpénzből” soha nem fogunk haladást elérni hiszen az elmúlt évek alatt csak visszafejlődtünk és már ahhoz is sok pénz kellene, hogy nullában legyünk.

Az útjaik kritikán aluliak, a focipálya úgyszintén amin még a rossz elhelyezkedése is ront. Nincs egy olyan hely ahol egy rendezvényt kulturált körülmények között meg lehetne tartani. Erre nagyon jó példa az idei Falunap.

Aki átélte este a sátorban a vihart, egy életre nem fogja elfelejteni. Szerencse a szerencsétlenségben hogy senki nem sérült meg, szinte anyagi kár sem keletkezett. Ezért köszönet mindenkinek, hiszen nem volt pánikhangulat és nagyon sokan segítettek velünk együtt átvészelni ezt a 17 percet. Igaz utána egy nagyon jó „bulit” hoztak össze a fiatalok gépi zenével, mivel a zenekar visszamondta a fellépést. De ez így marad emlékezetes. Köszi mindenkinek érte!

A felsorolást még lehetne folytatni de inkább nézzünk előre.

Egy kis szervezéssel, pénzzel és akarattal akár két legyet is üthetnénk egyszerre. A régi hirdi focipályát azért nem lehetett használni mert nagyon talajvizes volt, meg egy csomó betontörmeléket is odahordtak. Az elhíresült Vasas – Hirdi törmelékdombot meg nem tudják hova elrakni. Nem lehetne esetleg ebből feltölteni ezt a hirdi területet és esetleg egy földréteget teríteni rá majd befüvesíteni és már kész is az új sportcentrum? Új PMFC stadion építésére van pénz ahhoz képest ez borravaló lenne.

Aztán ha elkerülne az ominózus engedélyek nélkül épült focipálya arra a helyre éppen elférne a közösségi házunk, bálteremmel, nyugdíjas napközivel, internetszobával, konditeremmel stb. stb.

Tudom most sokan azt mondják álmodik a nyomor, de miért nekünk kell a nyomorról álmodni.

Mi is ugyanolyan emberek vagyunk mint akik a Széchenyi téren laknak vagy éppen ücsörögnek a bársonyszékben!

Gratulálok mindenkinek a választási eredményekhez, győzelmekhez amivel kivívták a lakosság bizalmát. Éljenek ezzel a megtiszteltetéssel.

Most itt a lehetőség, hogy öt év alatt valami maradandó is készüljön Hirden az utókornak, hogy ne csak egy nagy lebetonozott területre lehessünk büszkék.

HAJRÁ PÉCS – HIRD!

Schenk János