Engem az erdő véd s szeret,
utaimon erdők kisértek:
bükkök, gyertyánok, égerek,
tölgyek. Fenyők is. Égig értek.
…
S ha majd mélyebbre költözöm,
érzéstelen rommá omoltan,
egy hang közelről súgja még:
Én is az erdő fája voltam.
Áprily Lajos
S ha majd mélyebbre költözöm,
érzéstelen rommá omoltan,
egy hang közelről súgja még:
Én is az erdő fája voltam. – Áprily Lajos
S ha majd mélyebbre költözöm,
érzéstelen rommá omoltan,
egy hang közelről súgja még:
Én is az erdő fája voltam. – Áprily Lajos
†
Búcsúzunk Feld János tanár úrtól
Május 9-én, a Madarak és Fák Napján Hosszúhetényben a harangok Feld Jánost búcsúztatták.
Hajdani kollégák, még fiatal és deresedő hajú régi tanítványok, ismerősök osztoztak a család fájdalmában és kísérték végső nyughelyére János bácsit.
Eltávozott közülünk a Vasasi Általános Iskola egykori közkedvelt biológia-földrajz szakos tanára. 80 esztendőt mért ki rá a sors.
A koporsó előtt állva felidéződött bennünk az a sok-sok gyermekkori emlék, ami a személyéhez kötődik, és amit neki köszönhetünk: a meghatározó élményt jelentő iskolai kirándulások a Cserkészparkba, a Duzzasztóhoz, a Köves-tetői turistaházhoz, Dervendbe, Józsefházára, a Hármas-hegyre és a Zengőre. Tőle tanultuk meg a természet szeretetét és alapvető összefüggéseit, az állat és növényvilág ismeretét. Megértette velünk, hogy milyen hatalmas, egyedülálló érték a Hármas-hegy déli napsütötte oldalán virágzó bánáti bazsarózsa és hogy az illatos hunyort sem szabad leszakítani. Kezei alatt sikerült bepillantást nyerni a kertészkedés alapismereteibe, tőle sajátíthattuk el, hogyan kell növényeket, fákat ültetni, gondozni, metszeni. Ő avatott be bennünket a növények rendszertanába, a növényvilág törzsekbe, osztályokba és fajokba sorolásának rejtelmeibe. Tanítványai közül bizonyára azért választottak sokan mezőgazdasághoz közeli szakmát felnőtt korukra, mert sikerült felkeltenie az érdeklődést a természet szépségei iránt. Ő ismertette meg velünk hazánk tájegységeit, földrajzi adottságait. Ő volt az a tanár, aki fáradhatatlanul végezte az iskola parkosítását és annak hosszú éveken át történő fenntartását. Elismert szaktekintély volt.
Ma szinte elképzelhetetlen, hogy a Viktória telepről leginkább gyalog járt az iskolába. Ma is látom, amint reggel a vasasi rét felől méteres, fürge léptekkel siet az iskola felé, hóna alatt egy kötegnyi, az úton szedett, biológia órai szemléltetésre szánt növénnyel. A tanítás után még estig számtalan teendője volt az iskola körül. Kitartása, szorgalma csodálatra méltó volt. Tele volt energiával, tervekkel. Gyerekként úgy láttuk, ő soha nem tud elfáradni.
80 évesen, betegen most elfáradt.
Pihenj békében János bácsi, testedet a föld, lelkedet az ég befogadja, így válsz az általad szeretett természet részévé magad is. Emlékedet az iskola árnyékot adó fáinak susogása őrzi, örökre emlékezni fogunk Rád.
Huba Csaba
