Nem is tudom, kinek szól ez a cikk, pedig hivatásom az újságírás, s a kezdetektől belém verték, hogy az első tisztázandó dolog: ki a célcsoport? Szóval, most mégsem tudom, azoknak írom-e ezeket a sorokat, akik eljöttek a jubileumi találkozóra, vagy azoknak, akik nem.
Tegyünk hát rendet! Szóljunk a kívülállókhoz is, hiszen ők vannak többen. Számukra az alábbi közleményt ajánlom:
Megalakulásának negyvenedik évfordulója alkalmából jubileumi találkozót tartott a Laser zenekar Vasason, az egykori Petőfi Sándor Művelődési Házban. A rendezvényen az együttes ma is hivatásos zenészként működő tagjai mellett felléptek az elmúlt négy évtized során a csapatban megfordult egykori csapattagok is. A találkozóra a régi törzsközönség tagjai közül mintegy százötvenen jöttek el.
És most azoknak, akik ott voltak:
Hányas vagy? Ötvenes? Ötvennégyes? Hatvanas? Ennyi év távlatából már szinte mindegy: mi félszavakból is megértjük egymást. Vagy szavak nem is kellenek. Elég a zene. Jannis Joplin, Credence Clearwater Revival, Simon&Garfunkel, Slade, Sweet, Beatles és a többiek.
Dalok, amelyeket akkoriban csak a Szabad Európa Rádió vagy a Radio Luxemburg adásaiból hallhattunk, éjszakánként. Suhogó, el-elhalkuló, néha recsegő halmazállapotban.
És mégis hallgattuk. Fiatalok voltunk, és csendben lázadók.
Talán nem tudtunk, miért vagy mi ellen. S ha tudtuk volna, akkor sem volt eszközünk. Csak a zene. A ritmus, az együttlét.
Mi, néhányan nemcsak hallgattuk, hanem estéről-estére meg is tanultuk a szabad világ dalait. Ami vasárnap sláger lett a tőlünk távoli, de a középhullámon hozzánk recsegve-szaggatva eljutó dalok közül, azt a következő szombaton eljátszottuk Nektek.
Nem írtunk saját dalokat, arra ott voltak a nagyok. Mi csak átjátszó állomásként működtünk, a mi kis imádott bányatelepi művelődési házunkban, a Nyugat és Vasas között. Életünk kitörölhetetlen élménye volt, mert Ti is szerettétek, és ez valami hihetetlen erőt adott ahhoz, hogy folytassuk.
Akkor is, ha a csapat egyes tagjait elszólította szolgálatra a Néphadsereg. Újak álltak az eltávozottak helyére.
2013. október 26-án mindannyian visszafiatalodtunk. Még a két profi zenész is, Bérczes Laci és Kréta, akik hivatásos zenészként az év legtöbb hétvégéjén, évtizedek óta „iparszerűen” tolják a nótákat. Talán még mai dobosuk, Mufics Tibi is, aki a vasasi fészekben most fordult elő először. És mi, öregedő őrültek is, akik több évtized kihagyása után elektromos gitárt, erősítőt szereztünk be a buli kedvéért, és elkezdtük felidézni ifjúságunkat.
És visszafiatalodtatok Ti, Kedves Olvasók is, akik ott voltatok a jubileumi bulin! Két indokom is van arra, hogy ezt állítom. Egyrészt sokan mondták: „néhány órára visszatért az elmúlt ifjúság”, másrészt láttam is, éreztem is, hogy így volt. A mai ötven-hatvanévesek, nagymamák és nagypapák újra tinédzserekként, huszonévesekként uralták a parkettet, és ha másért nem, hát már csak ezért megérte!
Ott volt a színpadon Temesi Gábor, az egykori billentyűs, Horváth Kálmán, azaz Güzü, a gumikezű szólógitáros, Tiszai Feri, a Stuplit követő dobos, aki ma Komáromi István zenekarát vezeti, Duga Karcsi, aki negyven éve is énekelt velünk, öccse, Duga Gabi, aki a hetvenes évek közepétől gitározott a bandában. Eljött a későbbi korok szólógitárosa, Dingó Jani, és az énekesek gyöngye, Kicsi is.
Nem koncertet hirdetett a Laser, hanem baráti találkozót. Jó volt ez így, hiszen újra találkozhattunk. Sokan harminc-negyven év után láthattuk újra egymást. Remélem, ez a találkozás mindannyiunk számára felemelő élmény volt.
Köszönet:
Zámbó Györgynek, az iskola igazgatójának, aki térítésmentesen rendelkezésünkre bocsátotta a termet, valamint minden kollégájának, akiknek munkájuk volt ezzel.
Kis-Bocz Valinak és Leventének azért, hogy volt mit inni és harapni, sőt, másnap ők állították helyre a ház eredeti állapotát (vakolás nem volt, de takarítás jócskán).
Köszönet az egykori zenészeknek, akik akár több száz kilométerről is eljöttek.
Végül, de legelsősorban ennek a lapnak, a kiadó Vasasért Egyesületnek. Bocz Józsefnek, aki szerkeszti ezt a lapot, és a Laser zenekarról szóló interjú-sorozatával egyértelművé tette, hogy nekünk, alapítóknak és egykori zenészeknek meg kell rendeznünk a jubileumi találkozót.
És leges-legvégül, de leges-legelsősorban Nektek, fiataloknak, nagymamáknak és nagypapáknak, nyugdíjasoknak, de örökifjaknak, hogy velünk voltatok. Nem kevésbé azért, mert az ingyenes bulin adakoztatok az iskolai-óvodai alapítványnak, amelynek dobozában több mint 43 ezer forint gyűlt össze…
Negyven év múlva újra, ugyanitt! (Vagy kicsit hamarabb?)
Kösz mindenért, a Laser minden egykori és mai tagja nevében:
Zsalakó István
