Zenei élet Vasason az 1970-es években – A Laser együttes (3. rész)

Újra együtt a Laser – Beszélgetés Tóth József Krétával

Eddig két alkalommal idéztük fel a Laser együttes 1970-es éveit. Ezúttal Tóth Józsefet (Krétát), a „Laser” volt gitárosát kérdezem a ’70-es évekbeli és a jelenlegi zenész életéről.

 

– Mikor, milyen hangszerrel, hol és kikkel kezdted a zenélést?

– Öt év zenetanulást követően (harmonika, szolfézs), minek utána híre kelt, hogy egész jól megszólaltatom az expandert, elhívott egy akkor már a maga szintjén jól prosperáló, mai kifejezéssel élve „báli” zenét játszó banda („Royal”/Schlégl Ervin & Co.) akikkel városi, vidéki bálokon és heti rendszerességgel Balogh tánctanár úr celebrálásával a Vasutas klubban működő tánciskola („Koszorúcska”) rendezvényein muzsikáltunk. Mindez nyolcadikos koromban történt, és ha az iskolaigazgató fülébe jut, nem úszom meg rovó nélkül.

– Elmondanád a „Laser” alapításának történetét dióhéjban?

– Jött a gimi, és miután akkoriban a herfli nem volt éppen divathangszer, megvettem Szemen Gabi („Hobby”) 12-húrosát, amit ő Kaponyától örökölt. Gimis osztálytársammal és barátommal, Zsalakó Pistivel (hegedűs, a továbbiakban „Zsala”), aki szintén vett egy gitárt és szép énekhangja volt, elkezdtünk Beatleseket, Simon & Garfunkeleket pengetni, aminél jobb iskola nem is kell a többszólamú, vokális énekléshez (később ez lett az erősségünk). Ketten már voltunk, kellett egy dobos meg egy basszista. Nosza, szóltunk jó cimboránknak Jehunak, (Ferecskó Józsi), aki úgy dobolt, mint anyám, csak sokkal lelkesebben. Kukáztunk neki valami rozsdás „Dubán”-t, amin hetente ronggyá verte a bőröket. Zsala basszusgitárossá avanzsált, Kis Sunyiló (Balázs Karcsi, szegény már rég elment) elkötötte bátyja gitárját, amit mi erősítő helyett széklábhoz kötöttünk, úgy nem zavart annyira (amint gyorsan nyilvánvaló lett, hatalmas oltást kapott zene ellen és a védettsége gyorsan kialakult). De azért elindult a „bakterház” és működött is. Óriási önbizalommal még egy rajongó lagziját is bevállaltuk (ez volt az első), ahol csak harmonikatudásom és korábban szerzett rutinom mentett meg bennünket a balhétól. Kellett egy név. Már nem emlékszem, mi motiválta a kissé fellengzős név választását. Talán az Omega elhíresült fénytechnikája inspirált bennünket erre.

Szóval tovább csiszoltuk a tudásunkat, és bár mindig akadtak mobil tagok (Duga Gábor gitár, Temesi Gábor zongora vagy Dingó Jani dob), ment a szekér. Amikor Dingó elment vendéglátózni, véletlenül felfedeztem, hogy gyerekkori barátomnak, Duga Ferinek (csak azért is Stupli [dugót jelent]) óriási tehetsége van a dobhoz. Nem kellett rábeszélni, hogy cuccot vegyen, ő lett a végleges dobos, stúdióra járt, mindemellett szép énekhangja volt. Később még öt évig vendéglátóztunk együtt. Azóta „kenguruvá” változott. Pár éve hazalátogatott, beszállt egy menetre a Szúnyogban. Briliánsan dobol. A zenekar későbbi történetét Bérczes Laci már elmesélte az első, Laser-ről szóló írásban. Ő lett az énekes frontember a Laserben, miután zenekara, a Savages felbomlott Dunda (Meződi József) távozása után, aki az Apostolban csinált karriert.

– Van-e valamilyen említésre méltó történeted a ’70-es évekből, illetve „Laser-korszakodból”, amit szívesen megosztanál velünk?

– Sok lenne, de tudok disztingválni.

– Miért neveznek Krétának?

– Zsala volt a keresztapa. Rejtő egyik figurája (Ives őrnagy [inkognitóban Kréta]) minden keze ügyébe eső tárggyal rajzolt, és én is folyton a táblán karakíroztam idiótább osztálytársaimat a gimiben. Hát így.

– Jelenleg is zenélsz? Hol, kikkel, milyen zenei stílust játszotok?

– Huszonhárom profiként ledolgozott év után (ABC presszó, Kikelet bár, Szliven étterem, a harkányi Bányász, Napsugár étterem, bár, Diana étterem, Marica, Balaton, helyettesítés német hajón stb.) már csak évek óta szombat–vasárnap a harkányi Sziget csárdában („Szúnyog”) Bérczes Lacival, Mufics Tibivel vagy Kicsivel (Boda Lajos Muficcsal), néha egyedül, kisebb bulikon.

– Hol dolgozol, amikor nem zenélsz?

– Tíz év óta a helyi közlekedésnél dolgozom egy csuklós Mercedesszel. Szakmunkás bizonyítványom van róla; a másik szakmám, a hivatásos zenész („A” kategóriás előadóművészi engedélyem van), már kevéssé látszott biztos megélhetési alapnak.

– Igaz-e a hír, hogy a Laser ismét összeáll egy nosztalgia bulira?

– Igen, szeretnénk egy „nosztalgia” bulit játszani a régi törzshelyünkön, a vasasi Bányász Művelődési Házban,  2013. október ????-án, az érdeklődésre való tekintettel.

– Kikből fog állni a mostani Laser, és milyen zenéket fogtok játszani?

– A legtöbben fel fognak lépni azok közül, akik valaha játszottak a Laserben, még ha csak egy-két szám erejéig is. Így elsősorban Zsala, Nyalóka (Balogh Dezső) Duga Gabi, Duga Karcsi, talán Abortusz (Tiszai Feri) is eljön, Kicsi, talán Dingó. Duga Feri sajnos kétévente nem tud hazajönni, őt Mufics Tibi pótolja majd, és természetesen Bérczes és jómagam adjuk a mindenkori kemény magot, hiszen mi azóta is gyakran játszunk együtt. A repertoárban (a teljesség igénye nélkül) a régi sikernótákból válogatunk, így Purple, Creedence, Smokie, Slade, Sweet, Stones, Christie, Animals, Bill Haley, Elvis, Beatles, Bee Gees, de játszunk „Laseren túli” számokat, így Hungáriát, Saragosát, korabeli és mai diszkóslágereket is.

– Mit üzensz a régi Laser-rajongóknak?

– Gyertek minél többen! A zene az a kapocs, ami összehozhatja a régi cimborákat, barátokat még egyszer.