Légy résen! Emlékek a vasasi 278-as számú Turul cserkészcsapatról
Véner János hajdani vasasi fiú, most komlói nyugdíjas. Őt kérdezem régi emlékeiről.
-SHV: Korán elkerültél Vasasról. Mi az amire még most is szívesen emlékezel?
-V.J.:Az ember szívesen gondol vissza a fiatalságára. Nekem maradandó élményem a cserkészet.
-SHV: Mi volt tulajdonképpen a cserkészet?
-V.J: Egy önkéntes, politikamentes, ifjúságnevelő mozgalom, nyitott mindenki számára 6-25 éves korig. Egyenruhánk is a különbségeket elfedő viselet: khaki színű ing, rövid nadrág, széles karimájú kalap, cserkészliliomos derékszíj. Köszönésünkben a mozgalom célja is benne volt:Jó munkát! Amire a válasz:Légy résen! Célunk volt a természet megismerése és védelme, gyakorlati tapasztalatok szerzése, egymás segítése, csapatépítés. A vasasi 278.sz. Turul cserkészcsapat számára kiemelkedő élmények voltak a közös kirándulások, táborozások. A sátorban alvás, a táborépítés, a közös munka, a szabadban való főzés, az esti tábortüzek, közös éneklések..
-SHV: Tudod még a régi énekeket?
-V.J: Nem lehet azt elfelejteni!: „Fiuk fel a fejjel!”, meg a „Szellő zúg távol, alszik a tábor”. Napközben a túrázások alatt, meg számháborúk, egyéb vetélkedők után is szívesen daloltunk versenyt a madarakkal.
SHV: Hol táboroztatok legtöbbet?
V.J:Legnagyobb táborhelyünk Magyaregregy, Máré vára volt. A hosszú, több, mint 10km-es utat gyalog tettük meg, hátizsákkal. A bányából biztosított lovaskocsi hozta utánunk a konyhai felszerelést, és a nehezebb holmikat.
SHV:Kik voltak a vezetőitek?
V.J: Parancsnokunk Weyse Keresztély tanító volt, mindannyiunk szeretve tisztelt Samu bácsija, aki a programjainkat is szervezte.
Nagyon emlékezetes számomra az 1946-ban tartott kéthetes balatonlellei tábor. 13-an vehettünk részt, ekkor Stenzer Tibor, Tibi bácsi főcserkész vigyázott ránk, amíg strandoltunk, csónakáztunk, játszottunk. Jólétünkről Hrubi Józsefné gondoskodott anyai szeretettel, még repetát is adott. Van egy képem is erről, a fiúk öltözékéről is kitűnik, hogy cserkészek vagyunk.
A képen láthatóak: a lépcsőn ülnek/balról/: Kecskés György, a következőt nem tudom, utána Kőnig József, Schaffer Lajos, Szvoboda József. Középen. Sáska László, Kruzsely László, Véner János,Stenzer Tibor, Lévárt György, Hrubi János,Hrubi Józsefné, Sára Gyula. Hátul:Kóré László, Duzsi István. Túrázásunk egyik legszebb útja:meredek hegyi úton felmenni Püspökszentlászlóra. A kastélyban volt valaki, aki megmutatta a gyönyörű arborétumot. A vadaskert mellett elhaladva értük el a több száz éves kápolnát. Majd továbbmenve a hegyek ölében, elértük Kisújbányát. Gyepes tisztáson, a patak mellett pihentünk. A víz mellett, ami Óbánya felé folyt, indultunk a sok szép emlékkel haza.
1947-ben egyhetes táborozásra a Pécsvárad közelében levő Gesztenyésben vertük fel sátrainkat.
Bizonyára sokan vannak még Vasason, akik emlékeznek a közeli erdőben lévő Cserkészparkra, amit mi készítettünk, sok programot szerveztek ide az iskolások, bányamentősök is .Kedvenc kirándulóhelyünk volt még Dervend, a gyönyörű környezetben lévő kis vadászházzal.
SHV: E két utóbbi már nekünk is csak emlék!
V.J.: Akkor befejezem azzal, hogy amikor elkerültem Vasasról, több, mint 50 éve, magammal vittem az itt tanult emberséget, szerénységet, és szorgalmat, és azt, hogy „ ember lenni mindig, minden körülményben”/Arany J/
SHV:Köszönöm a beszélgetést!
