„Ételed az életed…”

Ezért, nem mindegy milyen minőségű ételeket fogyasztunk. Sokan, sokféleképpen közelítették meg ezt a témát. Sok kutatás, tanulmány szól arról, mennyire fontos a táplálékunk minősége, a táplálékkal bevitt vitaminok, ásványi anyagok aránya. Azonban nem szükséges mindezeket pontosan ismernünk, ahhoz, hogy egészségesen táplálkozzunk.

Sokat tehetünk egészségünk megőrzéséért, helyreállításáért, ha a saját magunk által termelt, vegyszer nélkül növekedett zöldségeket, gyümölcsöket fogyasszuk. Aki évek óta permetez és műtrágyát használ, nehezen tud átállni a „semmire”. Vannak, akik talajfertőtlenítőket használnak, de ez a talajban sok hasznos életet is kifertőtlenít. Az egyik lehetséges megoldás, ha nem a növényt, hanem a talajt tápláljuk, a talajban lakó élőlények számára biztosítunk megfelelő életkörülményt. Ezt elérhetjük talajtakarással, ami megvédi a talajt a kiszáradástól, és így a giliszták is jól érzik magukat (persze mi is, mert nem kell kapálni, és kevesebb öntözéssel is beérik a növényeink). Ennek klasszikus példája a permakultúrában megtalálható, mely a talajművelés elhagyására ösztönöz. Vastag talajtakarással elérhető, hogy porhanyós maradjon a föld, a talaj élőlényei felhasználják a mulcsréteg alsó részét, és humusszá alakítják. A takarást amint kibújtak a növények elkezdhetjük, és többször meg kell ismételni a nyár folyamán, amint „áttöri” a gaz. Mulcsozásra használhatunk szalmát, fűnyesedéket, amit két-három napig szárítunk a takarás előtt. A takarás beválik akkor is, ha új ágyást szeretnénk kialakítani gyomos helyen. Ilyenkor célszerű előző évben a kiszemelt helyet letakarni vastag mulcsréteggel, vagy több rétegben kartonokkal, amire kevés földet, leveleket szórunk, hogy elzárjuk a fénytől a gyomokat. A karton alatt felpezsdül a talajélet, elrothadnak a növényi maradványok, gyökerek, és következő tavasszal puha földet találunk a papír helyén, ami addigra szétmállik. A földet elég fellazítani, nem kell ásni. Kialakult egy körforgás, a „hulladék” valami másnak lett az eledele.

Minden kártevőnek megvan a természetes ellensége, ebből következik, hogy nem a kártevőt kell irtani, hanem a természetes ellenségnek élőhelyet biztosítani. A cinkék hasznos segítőtársak a kertben, kevés téli eledellel a kertünkbe szoktathatjuk őket. Ha a kert végében ottfelejtünk levágott ágakat, leveleket és nem tüzeljük el, a sünök is lakótársaink lehetnek. A szállást hasznos munkával hálálják meg, a kártevők természetes ellenségeként. A tyúkok a gyümölcsösbe engedve kikaparják a talajban bábozódó gyümölcsmolyokat, és trágyázzák a fákat.

A veteményeskertben vannak jó és rossz szomszédok. A paradicsom például sok mindennel rossz szomszéd, de a fűszernövények társaságát azok közül is a bazsalikomét igen kedveli. Az uborka nem szeret tök mellett élni. Növényeink immunrendszerét erősíthetjük ázaléklevekkel, melyek közül a csalánlé talán a legismertebb. 3-5 napig áztatjuk a csalánt, majd ezzel a lével kell a növényeket locsolni, permetezni. Az ázott csalánt a növény tövéhez tehetjük. Ázaléklevet lehet készíteni, hagyma héjából, káposztalevélből. Utána mehet az ágyásra vagy a komposztba.

Ezekkel a trükkökkel könnyebbé válhat a kertészkedés, és sokat tettünk az egészségünk megőrzéséért, a mozgással, és a finom saját biozöldségeink fogyasztásával! EGÉSZ-ségünkre!

Napüdvözlet Egészségmegőrző Egyesület (további hasznos egészségmegőrző információkhoz juthat  napudvozlet.blog.hu –n)

Szőts Rózsa