Bukics Albertné: Anyák – napja
Sok elrontott élet, elhibázott álmok,
Más lett a valóság, egész más az igazság.
Nem olyan semmi amit elképzeltünk,
sajnos minden ember a valóságtól távol,
mesébe illő álmokat sző,
a felébredés fájó és megalázó!
Vannak akik könnyen váltanak,
elhagynak gyermekeket, családot.
Mindent felrúgva, odább állnak!
Van aki vállalja, van aki marad,
életét a családjának szenteli,
tűri amit az Élet kirótt Rája.
A szeretetét arra használja,
védje gyermekeit s hogy
boldog legyen a családja!
Ilyen egy Anya! Ilyen a Lelke!
Soha nem adja fel,
harcol addig amíg ereje engedi.
Szeretete a bajokat legyőzi!
Ha gyermekei ragyogó szemébe nézhet
ez feloldozást ad egész életére!
Bukics Albertné : Anyák napi emlékezés.
Anyák napján szomorú a szívem, mert az Édesanyám már régen itt hagyott.
Én már csak a temetőben tudom megköszönni Neki, hogy életet adott, felnevelt.
Ezzel az élettel amit Tőle kaptam, kaptam lehetőséget arra, hogy én is Édesanya lehettem!
Az vagyok! Azt hiszem nagyon jó Anya! A gyermekeim részéről ezt a visszajelzést kapom!
Ezt is az Édesanyámnak köszönhetem, Ő tanított meg arra,hogy a gyermekeket, a családot szeretni kell,
az összetartozás fontos az emberek életében!
Nyugodjon békében, kint a temető csöndjében!
Bukics Albertné: Édesanyám!
Édesanyám jó szavával figyelmeztet a hibákra,
Arra kér jó legyek, baj ne érjen, ügyeljek!
Fáradt szemét le-le hunyja,
Fárasztja az élet súlya.
Arra gondol mi lesz velem
ha nem ügyel rám a két szeme.
Nyugodtan pihenj Édesanyám!
Vigyázok én magamra!
Vigyázok én Terád is,
N e gondolj a rosszra máris.
Fáradt szemét már lehunyta,
nem ügyel rám többé soha!
Legföljebb a Menyből nézi,
drága gyermeke, hogy él itt lent nélküle.
