Nem t\u00e9vesztettem el a sz\u00f3t, hangzott el valamikor a 70-es \u00e9vekben, ott, ahol a z\u00fag\u00f3 hegyi patakok tombolnak szikla\u00e1gyukban, felett\u00fck pedig felh\u0151szurk\u00e1l\u00f3 feny\u0151k n\u0151nek. Az \u00fat keskeny, \u00e9s sz\u00e9d\u00edt\u0151en kanyarog, engem m\u00e9g mindig riogatnak a hull\u00f3 k\u00f6veket jelz\u0151, medvetalpra eml\u00e9keztet\u0151 \u00fatjelz\u0151 t\u00e1bl\u00e1k. H\u00e1tunk m\u00f6g\u00f6tt az Olt\u00e1rk\u0151 magasodik, rajta mindannyiunk ir\u00e1nymutat\u00f3ja, a kereszt. Az \u00fat sz\u00e9l\u00e9n h\u00e1rom kisfi\u00fa \u00e1csorog, kez\u00fckben szakadozott notesz, benne havasi gyop\u00e1r.<\/p>\n

– \u00c1lljunk meg, vegy\u00fcnk egyet, mert \u00e9n magam fel nem m\u00e1szok \u00e9rte az irdatlan szikl\u00e1k k\u00f6z\u00e9! Megsz\u00f3l\u00edtom a gyereket: \u201eCit costa bucata? Mennyibe ker\u00fcl?\u201dAkkor hangzott el a c\u00edmben szerepl\u0151 mondat:\u201dkicsi keny\u00e9r\u201d. A v\u00e1lasz mellbev\u00e1gott. N\u00e9h\u00e1ny \u00f3r\u00e1ja m\u00e9g azon m\u00e9rgel\u0151dtem, hogy j\u00f3 magyar szok\u00e1s szerint feltankoltam h\u00e9tv\u00e9g\u00e9re, l\u00e1tsz\u00f3lag hi\u00e1ba.<\/p>\n

De a l\u00e1nyom m\u00e1r kipattant a kocsib\u00f3l, s t\u00f6mi a szatyrot nemcsak keny\u00e9rrel, hanem minden m\u00e1ssal is, hogy k\u00f6nnyes szemmel adjuk \u00e1t a h\u00e1rom apr\u00f3s\u00e1gnak a havasi gyop\u00e1r\u00e9rt.<\/p>\n

Ha mostan\u00e1ban elmegy\u00fcnk a boltba, van feh\u00e9r, barna, rozs, \u00e9s magos, meg mindenf\u00e9le keny\u00e9r. Sokan fintorognak: tegnapi? nincsen friss, – Ilyenkor megjelenik el\u0151ttem a h\u00e1rom fi\u00facska kiny\u00fajtott k\u00e9zzel:\u201dkicsi keny\u00e9r\u201d.<\/p>\n

Augusztus 20-\u00e1n, \u00e1llamalap\u00edt\u00f3 Szent Istv\u00e1n kir\u00e1lyunk \u00fcnnep\u00e9n, \u00fcnnepelj\u00fck az \u00faj kenyeret is, h\u00e1l\u00e1t adva Istennek, hogy adott j\u00f3 id\u0151t, es\u0151t, kell\u0151 id\u0151ben, hogy \u00fajra meg\u00e1ldhatj\u00e1k papjaink a nemzetisz\u00edn\u0171 szalaggal \u00e1tk\u00f6t\u00f6tt kenyeret. S amikor otthon keresztet rajzolunk a k\u00e9ssel a keny\u00e9rre megszeg\u00e9s el\u0151tt, esz\u00fcnkbe jut-e, hogy h\u00e1ny kis kit\u00e1rt k\u00e9zbe nem jut az, ami nek\u00fcnk oly term\u00e9szetes,<\/p>\n

az a r\u00e9gi havasi gyop\u00e1r m\u00e1ig ott van a z imak\u00f6nyvemben, ott, ahol az \u00dar J\u00e9zus tan\u00edt\u00e1sa szerint naponta k\u00e9ne mondanunk: \u201eA mindennapi kenyer\u00fcnket add meg nek\u00fcnk ma!\u201d<\/p>\n

\n \n $\"Fb-Button\"$ \n <\/a>\n <\/div>

<\/fb:like><\/div>